Igazán vicces mezítláb sétálni a csaknem térdig érő vízben! Nekünk ez jutott a cunamiból, rengeteget esett, sok ház beázott, szerencsére a miénk nem. Moziba akartam menni, ami kissé szerényebben annyit jelent, hogy egy kávézóban lenyomnak egy DVD-t. Sajnos, én voltam A néző, így inkább lemondtam az egyébként érdekesnek ígérkező amerikai dokumentumfilm megtekintéséről. Az is vicces volt, hogy a sötét, vizes utcában kibe botlok bel? Hát Janóba, a magyar fiúba, aki egy ballon vízért biciklizett a vízgyártóhoz. Hosszas eszmecserét folytattunk a helyi hölgyekről, igen sokat tanultam.

De a legtanulságosabb mégis csak az, hogyan viselik a helyiek a számukra is szokatlan körülményeket. Merthogy sok derűvel, vidámsággal, játékkal reagálnak az eseményekre. Nincs anyázás, idegeskedés, mindenki tudomásul veszi, hogy minden lassabban megy, de megy.

Az alábbi videó mindennél többet mond, nézzétek meg: http://vimeo.com/6845450