Valamit nagyon rosszul csináltam. Már másodszor nem hiszik el nekem, hogy tényleg szeretnék kortárs khmer képzőművészeket kiállítani Budapesten, esetleg Párizsban. Hosszas egyeztetések után sikerült találkoznom egy itt élő angol művész-tanár-művészeti projekt-koordinátorral (ez szerepel a névjegyén), aki 9 éve él ebben az országban, így kiválóan ismeri a kortárs művészeti életet. Sasha Constable thíres festőcsalád leszármazottja, tehetséges művész, leginkább a kisplasztikái tetszenek, a fotón '"Imádság'"című műve látható. Láttam a szemén az értetlenséget, amikor előadtam neki, hogy szeretnék tanácsot kérni tőle, kikkel érdemes megismerkedni a helyi művészek és kritikusok/egyetemi emberek közül. Hozzátettem, hogy olyan üzletemberek állnak mögöttem, akik felismerték a kultúra jelentőségét a businessben, de ettől függetlenül is egyszerűen szeretik a művészetet és a művészeket. Elmondtam, hogy milyen jót tenne a kambodzsai országimázsnak, ha nem csak a genocídiumról és Angkorról szólna, hanem külföldön is látnák, hogy van más is ebben a szerencsétlen országban...Hosszú előadásom után Sasha asszony csak ennyit mondott: "azt ugye tudja, hogy a tánaácsaimért fizetnie kell"? Na, ettől kellően lebénultam, legszívesebben elküldtem volna valahova, de úri neveltetésem ezt nem tette lehetővé. Még egy kicsit jópofiztunk, azután elbúcsúztam tőle. A legnagyobb probléma az, hogy a Phnom Penh-i német fiú, aki korábban lelkesen fogadta az ötletemet, eltűnt, nem válaszol a méljeimre. Valamit tehát elrontottam. Csak tudnám, miért gyanús, ha valaki a kortárs kambodzsai képzőművészetet akarja bemutatni külföldön? Miért ne lehetne legalább megpróbálni együtt dolgozni vele?