2010. április 8., csütörtök

Itt a vége és tényleg elfutok, mert hamarosan indul a gépem...Úgy volt, hogy holnap repülök, de reggel kaptam egy mélt, hogy töröltek egy járatomat, úgyhogy minden felborult. Sebaj, úgysem akartam összegzést írni, mindösszesen annyit, hogy ezt az egész itteni bulit egy iniciációnak, azaz beavatásnak, bevezetésnek, kezdetnek szántam és ez nagyon bejött. Személyesen is megtapasztaltam, hogy lehet másképp...élni - ez a legfontosabb tanulsága az utazásoknak. Sokat megtudtam a világról meg magamról is. Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy olvastatok, megtisztelő és inspiráló volt a virtuális jelenlétetek. Sokakat ismerek közületek, de nem mindenkit. Ezért is gondoltam úgy, hogy a legméltóbb búcsú az lenne, ha személyesen is találkoznánk. Hétfőn, 12-én 18 órakor mindenkit várok a Menza kávéházban, a Liszt Ferenc téren.

2010. április 7., szerda

Mit jelent az, hogy fejlodo orszag? Ma mar nem divatos ez a terminologia, sokkal elegansabb megfogalmazasok is leteznek, megis erdemes eltunodni, mirol is beszelunk? Kilunos tekintettel olyan orszagokra, amely szamos szakerto szerint hamarosan lehagyja az ugynevezett fejlett vilagot. Kambodzsa, peldanak okaert fejlodo orszag, mindenfele gazdasagi mutato ezt indikalja. Kulonosen a ruhaipar es a turizmus hozza a penzt, ugyanakkor nem latok egyik iparagra vonatkozoan sem legalabb kozeptavu strategiat. Ami a turizmust illeti, Siem Reapban nagyon sokat fejlodott az infrastruktura, naponta nyilnak az uj szallodak, sok a vendeglo, de a turistak igazi joleterol nem gondoskodnak. Ahogyan azt mar tobbszor irtam, a kultura nem letezik, ezt nem potolja a sok medence. Az is kerdes, hogyan segitsuk ezt es az ehhez hasonlo orszagokat? Errol termeszetesen nagyon hosszu tanulmanyokat lehetne irni, de nagyon fontos megrtetni veluk, milyen valsztasi lehetosegeik vannak? Merthogy vannak, termeszetesen. Lehet modellezni, hivatkozni mas orszagok peldaira, de a legfontosabb arrol beszelgetni, mit is akarnak, hova is akarnak eljutni, milyen vilagban szeretnenek elni. Sajnos, nagyon keves, strukturakban gondolkodo emberrel talalkoztam, leginkabb azt tapasztaltam, hogy mindenki "nyugati"modon akar elni. Ez megmutatkozik az oltozkodesben, a fogyasztasban es -sajnos- nagyon sokszor a gondolatokban is. Kepes-e egy nyugati es egy keleti egyuttmukodni, respektalva egymas ideait - ez nagyon izgalmas kerdes, ha egyszer okos leszek, megprobalok valszolni erre...

2010. április 6., kedd

Mit is kellett volna maskepp csinalni? Eloszor is, meg kellett volna tanulni a nyelvet, ez a legkevesebb, amit egy hosszabb tavra berendezkedo kulfoldinek meg kell tennie. Elkezdtem, de gyorsan abbahagytam, valamilyen gyenge uruggyel...Es persze fontos lett volna beujitani egy helyi noszemelyt, erre tettem halvany kiserletet, de vegul is nem sikerult. Bolcs lett volna egy idot videken tolteni, ott talan felfogtam volna valamit a helyi valosagbol. De legfobbkeppen tobbet kellett volna adni, a helyieknek es az expatoknak egyarant. Pedig jol akartam kezdeni, az elso hetvegen szuletesnapi bulit kezdtem szervezni, elo zenevel, magyar kajaval, de vegul nem jott ossze. Lehet, hogy sok minden maskepp alakul, ha sikerult volna a buli. Teny az is, hogy magas korom egy kicsit megakadalyozott abban, hogy a harmincasok tarsasagaba beepuljek. Kozhely, de nagyon igaz, hogy sokkal tobbet kellett volna tanulni. Nem csak a nyelvet, hanem a hagyomanyokat, a tortenelmet, a kulturat, a szokasokat vagy akar a motorozast. De ide tartozik az utazasszervezes technologiaja is, ebben is van mit fejlodnom. Es persze sokat tudtam meg magamrol, nem mindig a legpozitivabb tulajdonsagaim jottek elo...

2010. április 5., hétfő

Az utazásnak kettős célja volt. Egyrészt megérteni egy kicsit Ázsiát és megérezni, merre rohan ez a kontinens. A másik sokkal prózaibb: agg koromra meg tudom-e szeretni az utazást, mint életformát. Hozzá kell tennem, hogy világéletemben annyit utazhattam volna, amennyit csak akarok, de nem tettem, mert nem sikerült megtalálnom a nekem való rendszert. Nos, ami az első tényezőt illeti, nem sokat haladtam, pedig minden időmet a városokban töltöttem, nem feltétlenül turisztikai helyeken, láttam szinte mindenhol hatalmas és jól megtervezett felhőkarcolókat, több millió plázát, széles sugárutakat, metrókat, magasvasutakat, hömpölygő embertömeget. Csak valahogy a lényeg sikkadt el, persze az is igaz, hogy ennyi idő alatt, ennyi rohanással szükségszerűen csak a felszínt lehet megkapirgálni. Pedig elég sokat beszélgettem is, de az értelmiségiekhez nem jutottam el. Annyi bizonyos, nem szeretnék olyan világban élni, amelyben Ázsia a vezető hatalom. Nagyon kiforratlan, nagyon kevéssé tudatosan építkező világot láttam és látok - ellentétben sokakkal, akik szerint néhány évtized múlva Európa a fasorban sem lesz Ázsiához képest. Ötven év múlva visszatérek a problémára. Viszont jó hír, hogy megcsapott az utazás hangulata, a szép és kevésbé szép, de mindenképpen érdekes látnivalók és persze legfőképpen a sok emberi kontaktus. Ezen még akad javítanivaló, azaz még nyitottabbnak és lazábbnak kellene lennem, de kétségtelenül haladok. Biztos vagyok abban, hogy ez csak a kezdet, mostantól sokkal többet fogok mozogni, pláne, ha akad majd egy útitárs, akivel kölcsönosen elviseljük egymást...

2010. április 4., vasárnap

Micsoda energiakat tud mozgositani a hiusag...ez persze konstruktiv es destruktiv modon is megnyilvanulhat. Mindez onnan jut eszembe, hogy a Siem Reap-i foutcan egyszer csak meglattam azt az urat, aki felvett es kirugott, mellesleg pedig finanszirozza a projektet Termeszetesen odamentem hozza, illoen koszontottem, o meg -uj szokasa szerint- roigton elkezdte gyalazni a jelenlegi es dicsoiteni a kovetkezo kormanyt. Eloadta, mennyire nem becsulik meg a tevekenyseget a mostani vezetok (ez, sajnos, igaz, bar teny az is, hogy eddig leginkabb csak a szakmai korok szerezhettek tudomast a gyujtemenyrol. Most, hogy a Neprajzi Muzeumban a nagykozonseg is megcsodalhatja a targyakat, mas a helyzet...), bezzeg az ujak...Emogott az van, hogy az egyik munkatarsa bevitte egy-ket miniszter-jelolthoz, akik nyilvan udvariasan megkerdeztek, mi a velemenye Azsia fejlodeserol es nagyrabecsulesukrol biztositottak kulturalis misszioja okan. Ez az ember tenyleg osszeszedett egy nagy gyujtemenyt, megfinansziroz tobb projektet, tanszeket grundol - ezert tenyleg le a kalappal. Nagyon serult ember, aki szomjazza az elismerest, es ezert mindent elhisz, amit a politikusok mondanak neki. Nagyon nagyot fog csalodni, de legyen ez az o problemaja. A legnagyobb problema az, hogy meg van gyozodve Europa eltuneserol es Azsia mindent es mindenki legyozo felemelkedeserol. Nagyon utalom ezt az euroszkeptikus szoveget, keptelen vagyok megerteni, tajekozott ember hogyan es miert nem tudja ertekelni az europai integracio eredmenyeit - a rengeteg hulyeseggel es hibaval egyetemben. Ahogyan korabban is jeleztem, nagyon oda kell figyelni Azsiara, nagyon izgalmas jelensegek zajlanak errefele, de ez nem vezethet az ondestrukciohoz.

2010. április 3., szombat

Sihanoukville iszonyu gyorsan fejlodik, ezt ennyi ido alatt is lehet erzekelni. Mindenhol uj epuletek, valahogy nagyon pezseg az egesz hely. A plazsok kellemesek, meg nem betonoztak szet oket, a homok puha, a tengerben nagyon jo uszni, keves a hullam. Az ettermek egymas mellett sorakoznak, barati aron lehet enni-inni. A varosnak jo a fekvese, dimbes-dombos, sok helyrol nyilik szep kilatas a vizre. Szoval, itt kellene befektetni, egyebkent lefenykepeztem nehany ajanlatot, ettermet, panziot ajanlanak elfogadhato aron. Dave, a nyugdijas amerikai mar 10 eve itt el, szerinte ennel nincs jobb hely a vilagon, nagyon olcson lehet elni gyonyoru kornyezetben. Allitasa szerint nem unatkozik, sokat kirandul, horgaszik, utazgat a kornyeken. A tirizmust meg nem muvelik felsofokon, de lehet, hogy ez a jo. Bar en rafaragtam, mert szerettem volna kiberelni egy hajot 2=3 orara, de nem adtak, csak egesz napra, pedig jo arat adtam volnas a szolgaltatasert. Az etterem veceje, hogy ugy mondjam, nagyon bazikus, hamarosan majd megertik, hogy igy nem lehet fogadni a vendegeket. Nagyon kellemes hely ez, meg emberi, ki tudja, meddig...
A tenger szo szerint a labaim elott, a vacsora kivalo, a sor hideg, a helyi fiuk tuzes produkcioval szorakoztatjak a publikumot...szoval, a legnagyobb meglepetesemre Sihanoukville-ben kotottem ki, Siem Reap helyett...Reggel 6-kor indult a busz Saigonbol, egy szimpatikus vietnami fiatalember ult mellettem, elkertem az utikonyvet es bekattant, hogy hulyeseg lenne otthonrol"visszajonni a tengerhez a jovo heten (igy terveztem), mikor az ut mindenkeppen Phnom Penhen keresztul vezet. Ugyhogy leszalltam a fovarosban, fogtam egy tuk-tukot, elvitettem magam a buszallomasra, megneztem egy-ket nevezetesseget, peldaul egy pagodat egy hatalmas sztupaval, majd irany a tengerpart. Phnom Penh egyebkent a buszbol a legjobb arcat mutatta, az Orosz Foderacio bulvaron megnezhettem a Miniszterelnoki Hivatal uj, impozans epuletet, a Honvedelmi Miniszterium stilizalt bunkeret, a Honvedseg Foparancsnoksagat, az Adohivatalt, a Muszaki Egyetemet, a nagy egyetemi campust, a Hun Sen Konyvtarat, sot, a Nemzetkozi Birosagot is. Kozben hatalmas, uresnek latszo lakotelepek, csinos uj villak, a kulonleges gazdasagi zona, rengeteg cegepulet, szoval a fejlodo Kambodzsat volt modom megszemlelni az ablakbol. Nagyon elgondolkodtato fel orat eltem at. Most itt reggel 8 ora van, egy jo kave utan hamarosan irany a plazs...

2010. április 1., csütörtök

Elottem Ho bacsi (igy, marmint a helyi nyelven) szobra, mogotte a Varoshaza, mogottuk magaslik a HSBC bank szekhaza, balra a Rex hotel, jobbra egy meglehetosen lerobbant epulet turisztikai informacios irodaval, mogottem a az egyik mobilszolgaltato hatalmas, voros reklamja. Ez a kep sok mindent elmond errol az orszagrol, amelyrol persze semmit sem tudok, de egy-ket dolgot sejtek. De idetartozik az is, hogy delelott egy olyan, egyebkent teljesen normalis kornyeken setaltam, ahol egy darab kulfoldivel sem talalkoztam es nem tudtak? nem akartak? feltek? megmondani, merre van Cholon, azaz a kinai negyed. Meg kb. 5 helyre kellett bemennem, hogy megertsek, hogy szeretnek inni egy teat. Viszont az is teny, hog a helyi BKV nagyon olcso es legkondis, nagyon kenyelmes buszokkal szallitja az utasokat, legalabbis az 1. jarat ilyen.Nagyon ellentmondasos orszag ez -persze melyik nem az?- de nem erzem azt, hogy -Szurjavarman nevu olvasomat idezve- rovid idon belul Europa taknyan-csuszik-maszik majd, hogy Vietnam szobaalljon vele. A napi kulturalis szint nagyon alacsony, a hagyomanyok egyre halvanyodnak, nincs mibe kapaszkodniuk, hacsak a penzbe nem. Egyszerre elnek a hosi multban -nincs nap, hogy a TV-ben ne latnek valamilyen dokumentumfilmet a haborukrol- es valami meghatarozhatatlan jelenben. A jovojukrol szerintem fogalmuk sincs, de lathatolag nem is erdekli oket tulsagosan. Mennek elore, nagyon gyorsan -ez az utcai forgalmon is latszik- de hogy hova erkeznek...