Gyakorlatilag naponta bejárok az Angkor Hivatalba és tanulgatom a helyi bürokrácia működését. Egy minisztériumról van szó, ahol a szakmai, a politikai és személyes érdekek számomra sokszor átláthatatlan dzsungelnek tűnnek. Szerencsére Budapestről gyakran kapok hangulatos leírásokat a játszó személyekről, de persze még sok időnek kell eltelnie, hogy tényleg megértsem az összefüggéseket. Otthonról azzal az útravalóval engedtek el, hogy az ellenkezőjét se higyjem el, amit a khmerek mondanak...

Addig is megpróbálok a szemekből olvasni. Néha már látom, amikor hazudnak, de hivatalosan ezt nem vehetem észre. Ilyenkor tudok már nagyon megértően nézni ki a fejemből, remélem, a partnereim sem veszik észre, hogy nem tudtak megvezetni. Jópofa játék az, de nagyon oda kell figyelni, ha az igazi üzenetet meg akarjuk érteni. Bonyolítja a helyzetet a politikai helyezkedés. A Hivatal a rezsim 2. számú vezetőjének a vadászterülete, de egyes főnökök más klánokba tartoznak. A legpitiánerebb ügy is valójában Phnom Penhben dől el, de ezt csak a legbennfentesebbek látják át. Mint volt hazai minisztériumi dolgozó, nem kevés hasonlóságot vélek felfedezni a két ország államigazgatásában. Tegnap például hosszasan beszélgettem az Interszektoriális -magyarul bizonyára Koordinációsnak hívnák- Főosztály vezetőjével, egy nagyon szimpatikus és normális úriemberrel. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a részleget valamilyen hatalmi játszma keretében kreálták, mert amúgy semmi szükség nincs rá. Csupa olyan feladatot lát el, amelyet az intézmény más osztályai is ellátnak vagy el tudnának látni. Ahogy azt már korábban jeleztem, egyszerre szórakoztató és félelmetes a hatalmas hodályban sétálgatni, elvegyülve a nyüzsgő dolgozók között. Ma reggel a büfét is kipróbáltam, ilyen rossz kávét még nem ittam a városban...