A bátraké a szerencse - ez nagy közhely, de az utóbbi hetekben nézőként megtapasztalhattam, mennyire igaz. Korábban már írtam a két magyar üzletemberről, akik komoly tervekkel érkeztek ide, de mindeféle, nem mindig pozitív kalandok után csúfosan felsültek. A duó férfi tagja félelmében haza is utazott, a hölgy itt maradt, így volt alkalma megismerni és megszeretni a helyieket, vagy legalábbis egy családot. Szállásadói ugyanis ahogy megtudták, hogy problémái vannak, azonnal mellé álltak és mindenben segítették, amiben csak tudták. Megnyugtatták, hogy nem lehet semmi baja, meghívták a családi asztalhoz, minden nap programokat szerveztek neki, nagyon odafigyeltek rá. Mivel hamarosan elutazik Siem Reapból, búcsúpartit szerveztek neki, nagy vacsorával, az egész család részvételével, díszvendégekkel (Dave+én). Isteni szaftos húsokat kaptunk, persze levest is, különleges helyi desszertet meg sárkánygyümölcsöt. Az ünnepelt a család több tagjától is kapott ajándékot, selyemsálakat és egy szoknyát. Nem közhely, néhány hét alatt ő a család tagjává vált, többen mamának szólították. Ha sikeresen mentek volna az üzleti dolgai, biztosan nem kapja meg ezt az élménytömeget. A vacsora alatt már arról is beszélgettünk, hogy mikor jön vissza az egyik családtag esküvőjére és hogy mikor szervez Budapesten fotókiállítást Dave-nak, az ír utazónak. Pesten azt mondták nekem, hogy szinte lehetetlen igazán közel kerülni a helyi családokhoz, ez a példa mutatja, hogy vannak kivételes pillanatok, amikor ez sikerülhet. Most már rajtam a sor, hogy kihasználjam ezt az ajándékba kapott lehetőséget...