A masszázs...Tegnapi hosszú, angkori sétámon felfedeztem egy aranyos kis szállodát (végre nem azok az egysíkú, dögunalom betontömbök, amelyek elárasztják a reptéri utat), ahol masszíroznak is. Ma délelőtt fel is kerestem az objektumot, ahol először is át kellett öltöznöm egy sárga szabadidő-ruhába, majd irány a szauna, kint hideg medencével. Ahogy kijöttem e melegedőből, várt Navy, a masszőz egy pohár vízzel és nagy mosollyal. Felkísért a masszázsszalonba, ahol ismét át kellett öltöznöm, majd elkezdődött az aktus. Egyik láb, másik láb, a kezek, külön valamennyi ujj, minden (na jó, majdnem minden) porcika sorra került. Karfeszítés, törzscsavarás, nyaknyomogatás, fejlapogatás, talpmasszázs - mindez -kérésemre- nagy erővel. A legdurvább az volt, amikor a hölgy a fájós hátamon sétált. Az egész órát gyakorlatilag végig ordítottam, úgy fájt - de közben baromira jól is esett. Szegény kislány nem értette, miért jó nekem, ha fáj. Pedig annyira jó, hogy holnap reggel is nála kezdek. Egyébként a város tele van masszázs-szalonokkal, nagyjából két kategóriában: olcsó, turistáknak (5-6 dollár) és drágább, jó szakemberekkel (25 dollár). Én mindkettőt kipróbáltam, itt is a minőség számít, nem ugyanaz a két szolgáltatás.