Először csak arra lettem figyelmes, hogy két fiú szalad az utcán. Azután azt láttam, hogy az árusok egy része nagy sebességel tüntetni el a portékáját. Megszólaltak a talkie-walkie-k, valami történt. Az utca végébe érve láttam, hogy egy nagyméretű rendőrautó zárja el a bevásárlóutca torkolatát. A főrendőrnek tűnő férfiú peckes léptekkel ment végig a kínai és a maláj árusok előtt, majd komótosan visszafordult, az embereit felültette a teherautóra és vége lett a razziának a Chinatown-ban. Néhány perccel ezelőtt pont itt próbáltam ki az egyik maláj nemzeti ételt, a satay-t. Délelőtt meglátogattuk a város főterét és az orchidea-parkot. Utána rövid soppingolás, egy ón- és ezüstgyár végigrohanása, majd egy turisztikai táncbemutató következett. A nap fénypontjaként Illy-kávét ittunk és sikerült töltőtoll-betétet vennem. Biztos lehülyéztek, de elrontja a napomat, ha golyóstollal kell írnom...A hatalmas papír- és könyvesboltban azután megtudtam, mi a manga és arról is értesültem, hogy ha elolvasom a Titok című könyvet, akkor megváltozik az életem. Útitársaim egész nap a legkülönbözőbb ételreceptekről is beszélgetnek, most már tényleg meg kell tanulnom főzni. Sajnos, a legnagyobb slágert, azaz a Petronas ikertorony meglátogatását kilőttük, akkora sor állt reggel a jegyért, hogy feladtuk...Zsolt ma is egész nap eszméletlen sokat dolgozott velünk, tényleg minden kívánságunkat teljesítette. Ráadásul kiderült, hogy igazi polihisztor, a virágok, az építőanyagok vagy az ételek világában ugyanolyan otthonosan mozog, mint a zenében. Azért úgy gondolom, nem bánja, hogy holnap megszabadul tőlünk...