4 hete vagyok Siem Reap-i lakos, ilyenkor bizonyára könnyes szemekkel illenék megemlékezni az idő sebességéről meg hogy ilyen rövid idő alatt mennyi minden történt, satöbbi. Na, ettől mindenki -és leginkább magamat- megkímélem. Azt hiszem, a napi bejegyzésekből -amelyek szerintem hamarosan ritkulni fognak- nagyjából képet kaphattatok, milyen itt az életem. A visszajelzések alapján az a gyanúm, hogy a kép kissé rózsásabb, mint a valóság, de annyi baj legyen. A legfontosabb talán az, hogy rengeteg dolgom és tervem van, hamarosan élesben mennek majd az ügyek. Itt, nálunk, Ázsiában minden apró gesztusnak jelentősége van és mi, ázsiaiak, nagyon profik vagyunk a metakommunikációban. Egészen kifinomult a kódrendszerünk, szegény, butus európaiak ezt úgysem értik...Ettől persze még egy európai kiválóan érezheti magát ebben az egybként nem túl izgalmas városban. A következő időszak egyik legfontosabb feladata éppen az, hogy a környezetem és a magam életét még izgalmasabbá tegyem. Ez a város többet érdemel, még akkor is, ha nem sokat tesz azért a bizonyos többért...