A mai napot apámmal akartam tölteni 87. születésnapján, de kiváló magyar barátaimnak sikerült totálisan elrontaniuk az évfordulót, megajándékozva az eddigi legrosszabb élménnyel. Belerántottak egy szaros üzleti ügybe, persze csak azzal, hogy mindkét fél előadja a saját verzióját a történetről. Iszonyú gusztusatalan az egész, fenyegetőzésekkel, egymás emberi méltóságának megtaposásával, félelmekkel, gyomorgörcsökkel (ez mind a szereplőkre értendő). Néhány nappal ezelőtt még együtt ittak a legnagyobb egyetértésben, mostanra meg csak a gyűlölködés maradt. Igy hát egész nap azon tűnődtem a sok-sok telefonhívás szünetében, hogy apám vajon mit tenne hasonló helyzetben. Őt mindenki annyira tisztelte, hogy a legnagyobb ellenségek is elfogadták egyfajta krízis-tanácsadónak. Sajnos, én még nem tartok itt, a legnagyobb erőfeszítéseim ellenére sem sikerült épeszű kompromisszumra rábeszélnem a feleket. Már mindenki mindenkit feljelentett, úgyhogy messze nincs vége az ügynek...