1986-ban egy thaiföldi menekülttáborban néhány lelkes felnőtt kitalálta, hogy a rajzolás segítségével is megpróbálják oldani az odakerült kambodzsai árvagyerekek traumáit. A menekültek néhány év múlva hazamehettek, és a rajzszakkör immár Battambangban folytatódott, ahol a közben egyesületté alakult társaság könyvtárat, zene- és képzőművészeti iskolát, majd 1998-ban cirkusziskolát hozott létre. Ezt a műintézményt látogattam meg, idegenvezetőm az egyesület vezetője, Xavier Gobin volt. Az ő története sem akármi. Híres balettművész volt, a Béjart-társulat tagja, de táncolt Kyliannál és Giegudnál is. 27 évesen abbahagyta a táncolást és eljött egy kambodzsai faluba valamilyen fejlesztési program keretében, ezután lett az intézmény vezetője. A Phare Ponleu Selpak a második legnagyobb kambodzsai város, Battambang egyik külső mellékutcájában található, egy hatalmas telken fekszik, több kis házzal, zeneiskolával, képzőművészeti és számítógépes grafikai műhellyel, iskolával, gyakorlótermekkel, cirkuszi sátorral. Az iskolába 1200 gyerek jár, közülük 400-an látogatják a cirkusziskolát is, ennek végzett növendékei több csapatban járják a világot. Az intézmény színházi csoportot is működtet, a gyerekek népnevelői szándékkal járják a vidéket, ahol különböző aktuális témák (AIDS, prostitúció, gyermek-kereskedelem) didaktikus bemutatásával próbálnak hatni a lakosságra. Emellett performanszok segítségével próbálják meg felhívni a döntéshozók és a lakosság figyelmét az ország legakutabb problémáira: kongresszusokra "törnek be", a piacokon bohóckodnak, leszólítanak járókelőket. Az iskolát számos nemzetközi szervezet és magánalapítvány támogatja. Fontos feladatuk az árvák és a gyermek-kereskedelem áldozatainak támogatása, közülük 80-an laknak a telepen. Este megnéztem a diákok cirkuszi előadását, ölég halványnak találtam, de persze a történet nem erről szól...