Mit jelent Siem Reap városa és Angkor a helyieknek, a többi kambodzsainak és a külföldieknek? Lehet-e összeegyeztetni a kulturális örökség védelmét és a gazdasági fejlődést? Hogyan részesülhet a helyi lakosság a turizmus bevételeiből? Mi az állam feladata és felelőssége egy világörökségi helyszín és környezete fejlesztésében? Ilyen és hasonló kérdésekre keresett választ egy tavalyi konferencia, amelynek jelentését tanulmányoztam ma. Meglehetősen lehangoló volt immár sokadszor olvasni, hogy nincs semmiféle elfogadott rendezési és beruházási terv a térségre, a város nevére sokan a földspekulációt asszociálják, a totálisan kaotikus beruházások következtében szétverik a környék fizikális -lásd vízgyűjtő medencék- és kulturális hagyományait. Számos külföldi szervezet készített átfogó fejlesztési programokat, de a kormány egyiket sem volt képes elfogadni. Az angkori műemlékegyüttes el van zárva a várostól, bár szerencsére a khmerek legalább ingyenesen látogathatják a parkot. A szabályozási problémákat nagyban nehezíti, hogy az ország hipercentralizált, a legkisebb problémát is a fővárosban lehet csak megoldani. Kérdés, hogy az állandóan folyamatban lévő decentralizációs reform egyszerűsíti vagy bonyolítja-e a döntéshozatali rendszert? Fontos lenne, hogy a városnak legyen saját turisztikai vonzereje is, anélkül, hogy szex- és szerencsejáték központtá válna. Felmerült, hogy Siem Reap marketingjét a gazdagabb turistákra "pozicionálják", ennek momentán nem látni a jeleit. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a turisztikai bevételek háromnegyed része elhagyja az országot, ezért a régió az ország egyik legszegényebb része - az évi 2 millió turista tartózkodása dacára. A tartomány lakóinak csaknem a fele a szegénységi küszöb alatt él, ez azt hiszem, napi 1 dollárt jelent. A megoldások közül figyelemre méltó a német fejlesztési ügynökség "zöld övezet" elképzelése, amelynek keretében jelentősen megnövelnék a vidéki lakosság zöldségtermelési potenciálját, ezzel teremtve jelentős bevételi forrásokat. A tanácskozáson sok szó esett a buddhista kolostorok és a szerzetesek szerepéről a hagyományőrzésben és a civil társadalom megerősítésében. A kolostorok hagyományosan a találkozások színterei és a szerzetesek elismerten vezető szerepet játszanak a helyi közösségekben. Végül is, a sok tudós ember sem tudott semmilyen értelmes, a kaotikus helyzetből való reális kiutat felmutató alternatívát felmutatni. Számomra különösen tragikus, hogy a kultúra fejlesztése, mint a turisztikai attraktivitás növelésének a legfontosabb eleme, fel sem merült a konferencián. Ezek a "szakértők" nem értik meg, hogy a kultúra nagyszerű üzlet is tud lenni, munkahelyeket teremt - feltéve, ha egy kicsit távolabbra mutató összefüggésekben gondolkoznának. Hát ezért is tart itt ez a hely...