A tegnapi -és a jövőbeli- témához a fotók megnézhetők a www.picasaweb.google.com/rozsamihaly címen.

Délelőtt találkoztam az Angkor Hivatal legértelmesebb vezetőjével, egy Párizsban élt építésszel, aki a legnagyobb meglepetésemre arra kért, lobbizzak annak érdekében, hogy Kambodzsa tagja legyen az UNESCO Világörökség Bizottságának. Ugyan már régóta kiestem abból a buliból, de azért nem felejtettem el korábbi tapasztalataimat, amikor -talán 10 éve?- Magyarország tagságáért küzdöttünk, sikerrel. Abban a történetben az volt a vicces, hogy közvetlenül a választás előtt kiderült, elfelejtettük befizetni az éves tagdíjat a Világörökség Központnak, így nem vagyunk jogosultak benevezni a versenybe. Szerencsére volt egy kis pénzem a párizsi bankszámlámon és ezzel átmenetileg kisegítettem a magyar államot, ezzel is hozzájárulva a fényes győzelemhez. Jól folytatódott a nap, mert nagyon hasznos agymenést tartottunk a két fiatal építésszel a kohkeri miniprojekt ügyében, néhány nap múlva már megszületnek az első tervek. Késő délután pedig randiztam egy helyi értelmiségi hölggyel: 2 perc alatt megállapítottuk, hogy van néhány közös ismerősünk Párizsban is, meg itt is, úgyhogy gyorsan sínen voltunk. A hölgy az Angkor Hivatal kulturális osztályán dolgozik, egyébként pedig szanszkrit feliratokat sillabizál nagy élvezettel. Amúgy meglehetősen sivár életet él, dolgozik a hivatalban, majd dolgozik otthon. Kár érte.

Errefelé egyébként ítéletidő tombol, ömlik az eső, süvít a szél, az utcák egy részében nem lehet közlekedni. Illetve lehet, mezítláb, felhúzott gatyában...