Már Ausztráliában is olvasnak! Sejtettem, hogy világsztár vagyok, de hogy ekkora...Reggel 9-re jött értem R., hogy kivigyen egy falusi pagodába megnézni, hogyan ünnepelik meg a halottakról szóló két hetes tiszteletadás utolsó napját. Egy igazi búcsúba csöppentünk: mindenki szépen felöltözve, ételhordókkal viszik a kaját a papoknak, az egyik épület bejáratánál egy kehelyben gyűlik a pénz, mindenki mozog, eszik-iszik, beszélget, senki sem törődik a lényeggel. Illetve, nyilvánvalóan az a lényeg, hogy találkozzanak az emberek és megbeszéljék az aktuális problémáikat. Elég gyorsan leléptünk, mert valójában nagyon unatkoztunk. Ezután a magyarul is tudó helyi úr elvitt a házába, ahol megnéztem a rádiósudióit és először ettem házi kaját. Úgy tűnik, túléltem. Este, szokás szerint, italozás a járdán, ezúttal négy magyar zsidó előadásában. Vicces helyzet.