Vége a beilleszkedésnek, kezdődik a munkásélet. Ennek jegyében a nap nagy részét a jövő heti találkozókra való felkészüléseel töltöttem. Legyártottam egy nagyon stílusosnak szánt levelt, amelyet az itteni műemléki főnököknek fogok átadni. Ebben egyebek között bemutatkozom nekik, magam is meglepődtem, milyen pofás mini-életrajzot sikerült kikerekítenem. A kötelező kondizás és pihenés után besétáltam a városba egy kicsit fecsegni. Ismét kiderült, milyen egyedülálló lehetőségeket kínál ez az ország, ahol tényleg sok minden egyszerűen nem létezik. Az egyik cimbora például felvetette, hogy meg kellene alakítani a helyi autóklubot, ezzel sok kapcsolatra lehetne szert tenni. Ellenőrzöm, tényleg így van-e, azután talán nekiállunk és megcsináljuk...