Délelőtt maratoni megbeszélés az Angkor Hivatalban. Kb. 10 ember üli körbe az asztalt az iszonyúan sivár tárgyalóban és arról kell dönteniük, megépülhet-e egy kis ápolda. Van rá pénz, van terv, van fogadókészség...de van Nagyfőnök is, aki minden akció mögött összeesküvést sejt. Most például azon dühöng, hogy engedélye nélkül aknamentesítették a környéket és emögött is korrupciót sejt. "A külföldiek, akik idejönnek, nem ismernek minket. Azt hiszik, hogy itt is úgy van, mint náluk, azaz tisztelik és betartják a törvényeket. De ez Kambodzsa: itt nem kell túságosan figyelembe venni a törvényeket, de negligálni sem szabad azokat - egyensúlyra kell törekedni." Hát így tanulom az országot egy igazán kompetens szakembertől, aki már a nyolcvanas években is minisztériumi ember volt és mindent túlélt. Neki egyébként az a legnagyobb baja a projektecskével, hogy miért X faluban akarják megcsinálni és miért nem Y-ban (amely egyébként megközelíthetetlen). Nagyfőnök a legnagyobb élvezetét abban leli, hogy hosszú percekig önti a bölcsességet a buta helyiek fejébe - ebből persze semmit nem értek, hiszen khmerül hangzik el a szózat. De a végén úgy tűnik, jól fog elsülni a dolog és felépülhet a házikó.

Ezután irány a Francia Kulturális Központ. Az igazgatónő közli, hogy nem csak nem kap pénzt a programokra, hanem gyakorlatilag megtiltották neki, hogy kultúrát csináljon. Szeretnék a Központban magyar napokat endezni, de így nehézkes lesz.

Este még egy előadás laoszi ásatásokról, nagy alvással, azután könnyű vacsi, blogolás és most berogyok az ágyba, a mai sok séta jól kipurcantott.