2009. szeptember 12., szombat

Mackó emlékének
Éjfél után már csak heten ültük körül az alacsony asztalt a poros főutcán: az iráni-svéd kebabos, a svájci utazási irodás, a maláj étterem-tulajdonos, a két, Magyarországon tanult helyi éttermes, a magyar lacikonyhás és szerénységem. Addig is lefolyt már a torkunkon néhány sör, de ekkor bejelentettem, hogy szülinapom van és erre viszkiztünk egy jót. Folyamatosan, több körben folyt a pia, de sikerült nem berúgnom. Viszont megismertem egy nagyon szimpatikus fiút, Janót, a világutazót, aki élt már Párizsban, New Yorkban, Tokióban, Izraelben és nagyon sok helyet bejárt. Korábban szállodája volt, most Woodstock szósszal leöntött mozgóbüfét üzemeltet és az éjszakai piacon is van kifőzdéje. Sokat beszélgettünk, valamikor 3 után mentem haza, méghozzá ingyenesen, hála Janónak: felajánlott egy sört a tuk-tukosnak, ha ingyen hazavisz.
A buli alatt is volt alkalmam tűnődni egy hetes tapasztalataimról. A legnagyobb élmény az, hogy nincs legnagyobb élmény. Hála a francia kollégának, gyorsan sikerült ismerősökre szert tennem, ez sokat segít. Természetesen még távolról sem tökéletes a helyzet, de szerencsére rengeteg ötletem van, néhányt közülük bizonyára megvalósítok. Ami a projektet illeti, egy olyan országban kellene fontos kulturális örökségi projektet megvalósítani, amelynek vezetői leginkább azon ügyködnek, hogyan szerezzék meg maguknak és barátaiknak a földeket. Egy helyi újság szerint az utóbbi másfél évben szó szerint az ország felét eladták magánbefektetőknek, részben úgy, hogy a falvak lakosait egyszerűen elüldözték otthonaikból. Visszatérve az én horizontomra, egyszerre kellene elősegíteni az ún fenntartható turizmust és az üzleti érdekeket. Nem lehetetlen, hogy meg lehet találni az épeszű megoldást, de valószínűleg előbb-utóbb dönteni kell, kinek az oldalán állok. Nagyon félek ettől a pillanattól, de tudatosan készülök rá, és remélem, olyan döntést fogok hozni, amelyet nem kell szégyellenem.
Na, lassan hazamegyek, várnak az asztalon a legfontosabb tárgyaim: az elegáns töltőtoll és a könyv, a kövek, a számháborús felszerelés, az üvegkutya és a legújabb, az iránytű. Hogy biztosan hazataláljak.
PUBLIÉ PAR RÓZSA MIHÁLY À L'ADRESSE 23:31

0 COMMENTAIRES:

ENREGISTRER UN COMMENTAIRE

Inscription à : Publier les commentaires (Atom)
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)