Élő klasszikus zene a Porfészekben! Ezzel folytatódott tegnapi önünneplésem. Egy svájci orvos -amúgy jeles csellista- két nagy gyerekkórházatt építtetett és működtet az országban. Napi sok ezer páciens vizsgálata és gyógyítása történik ezekben a megaintézményekben, a legkorszerűbb technikai eszközökkel. A doktor elsősorban magánadományokból szedi össze a pénzt a működtetésre, egyebek között minden szombat este játszik néhány darabot a hangszerével és elmagyarázza a publikumnak, milyen fontos lenne, hogy adományozzanak. Építészetileg is gyönyörű kórházakat hozott létre a megszállott fickó és most, hatvanon felül, Afrikában készül megismételni az itteni dobását...

Ezután begyalogoltam a városba, majd a nap megkoronázásaként megmasszíroztattam magam. Jól esett, bár különlegességről nem számolhatok be, semmilyen módon nem sültem el tőle. Ezután röviden beszélgettünk Janóval a burgerája mellett az elegáns járdán, majd megmutatta nekem az úri közönség új törzshelyét, a Picasso bárt. Igy zárult a Nagy Nap, amelyet máshogyan terveztem, de így is eseménydúsan bonyolódott le. A legfontosabb eredmény talán az, hogy egyre jobban beindul az agyam, ha a munkakörülmények elfogadhatóak lesznek, akkor igazán beindulok...