Nagyon kedvesek errefelé az emberek, sokat mosolyognak, de rettenetesen lassúak és úgy tűnik, nem nagyon szeretnek dolgozni. Sok üzletben méla undorral lökik oda az árut, ha egyáltalán odafigyelnek a kuncsaftra. Meg kell szoknom az itteni, sokszor hülyének tűnő szokásokat. Például naponta sokszor szenvedek attól, hogy leszólítanak a tuktukos és a motoros taxisok. Nem értik meg, hogy -jó nyugati szokás szerint- jelzek majd nekik, ha szükségem van a szolgáltatásukra. Még ennél is dühítőbb, amikor jelzem, hogy nem óhajtom igénybe venni a szolgáltatásukat és ennek ellenére nyomatják az ezerszer hallott egyendumát: a happy ending, a massage, a bumbumm? Tudom persze, hogy én csak egy ostoba nyugati, pöffeszkedő gyarmatosító köcsög vagyok, de ettől még jól felidegesítem magam.