Most hívott Párizsból egy kedves ismerősöm, talán egyszer majd megengedi, hogy a barátjának tekinthessem. Ő a második, aki felhív, az első a fiam volt a szülinapomon. Rangos események ezek, bármennyire rövidek is. Most Dvorak zene szól egy francia komolyzenei rádióból. Nagyon kellett már, ezt a totális kulturális sivárságot lesz a legnehezebb elviselni. De készültem erre is, menni fog. Ma két fontos munkatalálkozóm volt: az egyik a francia szakmai csúcsintézet jelenlegi és jövőbeli vezetőjével, a másik az Angkorral foglalkozó kambodzsai állami szervezet második emberével. nagyon sokat tanultam szakmáról, megszállottsággal és lazaságról, ravaszságról és hazugságról, szóval, izgalmas emberi játszmák működnek ezekben a körökben is. Külön érdekesek a helyszínek: a franciákkal egy helyi stílusban épült ház fedett teraszán eszélgettünk, míg a kambó főnök egy furcsa épületben fogadott. Képzeljetek el egy hatalmas hodályt, falakkal sok részre felosztva. Na, ez a hivatal: a nagyfőnököknek saját lyukuk van, a többiek meg sokan nyomorognak egy-egy helyiségben. Meg azért soppingoltam is, végre van egy asztalom, ezentúl nem a fotelben vagy az ágyon kell neteznem, fantasztikus előrelépés ez. Továbbá kicseréltem a villanykörték egy részét is, a hideg neon helyett a normál körtét csavartam be. Rendelkezem már álló- és asztali lámpával is, most már csak a konyha felszerelése várat magára. Hát ilyen izgalmak történnek errefelé...Most jut eszembe, egy nagyon kedves baráti családnak elveszett a két hónapos kiskutyája, nagyon izgulok, hogy megtalálják...