Gondolom, nagyon hiányzott a tömegeknek a tegnapi bejegyzés, ezért gyorsan pótolom, annál is inkább, mert viszonylag nyugalmas volt a nap. Csak megjegyzem, hogy továbbra sincs internetem otthon, ezért fordulhat elő, hogy nem sikerül írnom.

Tehát: tegnap délelőtt részt vettem az első munkamegbeszélésen. Erre egy nagyon érdekes helyen, az Aknamentesítő Központban került sor, ennek vezetője számomra momentán rejtélyes módon egy japán NGO helyi képviselőjeként is üzemel. Arról beszélgettünk, hogy miként lehetne az "én" projektemnek is helyet adó Koh Ker nevű faluban közösségi intézményeket létrehozni. A dolog nehézsége az, hogy itt a műemléki hatóság (APSARA) és a megyei vezetés is illetékes és természetesen a két fél nem a legteljesebb harmóniában dolgozik együtt. Az a tragikus ebben a pici történetben, hogy van akarat, van pénz, de a bürokrácia miatt nem nagyon haladnak a fejlesztések. A japánok egy egészség-házacskát építenének, a magyarok talán valami mást, 20-30 ezer dolláros történetekről van szó, de mégsincs előrelépés. Az aknamentesítőknek annyi közük is van az ügyhöz, hogy valakitől utasítást kellene kapniuk, hogy tisztítsák meg a területet az aknáktól. De ki fogja kiadni ezt az utasítást? Ez itt az első kérdés. A tárgyalás után megnéztük az Aknamúzeumot és elborzadhattunk a kínai, vietnami, amerikai, orosz, német fegyverektől, ismét konstatálva az emberi hülyeség és gyilkolásvágy kimeríthetlenségét. A délutánnak két fénypontja is volt. Az egyik, hogy végre ittam egy jó kávét az egyik legelegánsabb szálloda (Hotel de la Paix, ha erre jártok) cukrászdájában. A másik, hogy megnéztem egy lakást, amelynek a francia bérlője egy évre hazautazik és átadná a kéglit. Fantasztikus darab, nagyon jó környéken, egy emelet lenne az enyém, hatalmas, fából készült beltérrel, komfortos teraszokkal, nekem való bútorokkal. Itteni szinten elég sokba kerüne, de úgy döntöttem, kiveszem, ha nekem adják. Merthogy este kiderült, hogy hirtelen más érdeklődő is van, ezen dühöngök azóta is. Ma kapok választ, nagyon remélem, hogy sikerül és mindenkit kiváló körülmények között láthatok vendégül. Hogy miért akarok elköltözni egy klímás, sok mindennel felszerelt villából egy klímátlan faházba? Azért, mert egyszerűen nem érzem jól magam a jelenlegi helyen, amely múzeum és szálloda keveréke. Párizsban 3 évig szívtam egy lakásban, amelyet egyfolytában utáltam, akkor elhatároztam, ez többé nem fordulhat elő. Meglátjuk, ha ez nem sikerül, lesz másik. Más: elkezdtem szervezni a szombati, szülinapi partimat. Szóltam két francia gyereknek, hogy szolgáltassanak élőzenét, a magyar kolleginát megkértem, hogy gyártson magyaros kaját. Ma kimegyünk a piacra, megpróbálunk paprikát venni. Este megnéztem egy kellemesen romantikus angol-amerikai filmet DVD-n, de 5-kor már talpon voltam...