Te miert vagy egyedul? - kerdezte a saigoni utcan a filippina leanyzo. Negyon meghokkentett a kerdes es ezt talaltam valaszolni: Azert, mert nem vagyok jo ember. Ezen meg o hokkent meg. Ezutan hosszasan elemeztuk a papucsom minoseget. majd bucsut intettunk egymasnak. Megneztem nehany kotelezo9 nevezetesseget, a legnagyobb hatast azonban egy katolikus templom tette ram, itt eppen mise folyt, nagyon erdekesen enekeltek a hivek. Szinfoltnak szamitott meg az Operahaz epulete is, ahol eppen egy musicalt probaltak, amikor megkozelitettem a nezoteret, kihajitottak. Innen jut eszembe, senkinek sincs fogalma, milyen kulturalis programok futnak a varosban, mindenki csak a kozhelyes rovisebb-hosszabb kirandulasokat akarja eladni. Egy Saigoni Est pillanatok alatt slager es nagy uzlet lenne. Itt is sikerult megtalalnom a galerias negyedet, egy kicsit jobb kvalitasu muveket lattam, mint Hanoiban. Iszonyu a forgalom erre is, de ez lenyegesen kulturaltabb es izgalmasabb hely, mint a fovaros. A vietnamiak megorulnek, ha jarmure ulnek - kommentalta a helyzetet egy hanoibol erkezett, de itt dolgozo, amerikai akcentussal angolt beszelo holgy. Tudom, hogy nem szabadna ilyet mondanom, de megis ugy erzem, nem szimpatikus nekem ez az orszag. Persze ebbe az erzesbe az is belejatszik, higy az utazas vegere nagyon elfaradtam...