Intelligens diktaturakban sokat koltenek a kulturara. Ezen morfondiroztam, mikozben az obol partjan diszelgo pazar kulturalis kozpontban hallgattam az Amerikaban tanult csellista es a henteslegenynek kinezo zongorista ingyenes koncertjet. A tobb emeletes epuletben koncerttermek, kiallitohelyisegek, konyvtar, uzletek, ettermek, kavaezok - es mindig tortenik valami. Ha megsem, fel lehet menni a tetoteraszra, ahonnan isteni kilatas nyilik a varosra. Erzodik, ltaszik, hogy itt tenyleg strategiai agazat a kultura, rengeteg, reszben ingyenes koncert, szinhazi eloadasok, nehany moz es tobb muveszeti foiskola lete is bizonyitja ezt. Es akkor meg nem beszeltem a parkokrol, a tisztasagrol, a jo ertelemben vett rendrol. A., akot mist ismertem meg, elmeselte kalandos eletet, amelynek az egyik legfobb tanulsaga, hogy az a legfontosabb, hogyan adod el magad. Nagyon okos es kulturalt fiu, sokat tanultam tole. Amugy hajokaztam egy nagyot, ahogyan az egy rendes turistahoz illik, megneztem az Azsiai Civilizacio Muzeumat es persze sokat setaltam. Meg a zsinagogat is megtalaltam, de nem engedtek be, mert rovid gatyaban voltam. Megkerdezem majd tudos barataimat, benne van-e az Irasban, hogy ilyen szerelesben tilos templomba menni...