Őskori vadászállomás Párizs kellős közepén, a rue Rivolin, az első falu Marseille-ben, az első amputált test Franciaországban, megkövesedett hajó Lyonban a Saone partján, lovasok és lovak közös sírja, I. világháborús amerikai katona búcsúlevele, az 1937-es párizsi világkiállítás szovjet pavilonjának egyik szobormaradványa, sírok, mozaikok, pénzérmék, házak - néhány lelet a Preventív Régészeti Intézet (INRAP) zsákmányából. Az intézmény elnöke előadásában elmondta, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években fiatal francia régészek felháborodva konstatálták, hogy a nagyberuházások -elsősorban az útépítések- tervezésekor egyáltalán nem vették figyelembe az adott területen található régészeti kincseket. Ezért egyesületet hoztak létre, megkeresték a beruházókat és felhívták a figyelmüket a problémára. Ebből a civil szerveződésből jött létre 2001-ben a mammutintézmény, amely 2000 szakembert foglalkoztat. Ma már temészetes, hogy a beruházók betervezik az ásatásokat, amelyet egyébként ők maguk finanszíroznak. Ha nagyon fontos és elmozdíthatatlan kincseket találnak, akkor módosítják az építési terveket. Az INRAP nagyon fontosnak találja, hogy -mint közpénzből működő intézmény- minél több helyen bemutassa a nagyközönségnek az ásatásokat. Egyes helyeken -így például a marseille-i falu esetében- állandó kiállításon prezentálják a múltat a nagyközönségnek. Hiszen a cél pontosan ez, vagyis hogy minél jobban megértsék és megértessék az emberi civilizáció élet- és szokásrendszerét. Ezt a működési és szervezeti modellt egyébként Magyarország is átvette, létrehozva a KÖSZ nevű nagy állami intézményt. Az INRAP elnöke egyébként a Koh Ker-i projekt szakértőivel is tárgyalt, meglátjuk, mit tudnak majd a fiúk kihozni a találkozóból...