Az utca az egyetlen erdekesseg ebben a ritka csunya varosban. Itt feltem eloszor, olyan iszonyatos a forgalom, hogy eletveszelyes atmenni az utca masik oldalara. A legjobb, ahogyan az emberek az utcan elnek, esznek, teaznak, beszelgetnek, pisilnek, kakilnak (ilyet is lattam). Reggel egy kivalo Illyvel kezdtem egy toparti kavazo tetoteraszaszan, azutan neki a varosnak, laza celokkal. Gyorsan eljutottam az operaig, azutan hosszu gyaloglas utan egy szep pagodaig, majd kovetkezett a Ho Si Minh-mauzoleum es kornyeke. Ez utobbi igen taszito epitmeny. Kulon erdekesseg, ahogyan felfedeztem a szocializmus reminiszcenciait, ugymint uttoro nyakkendo, sarlo es kalapacs, politikai plakatok...Bizonyos negydekben sok a rendor, nagyon randa zold egyenruhajuk van. Beestem a Szepmuveszeti Muzeumba, de meg izgalmasabbak voltak a magangaleriak. Az egyikben peldaul 5 emeletnyi kiallitoteret talaltam, gyengebbnel gyengebb muvekkel. De a lenyeg megiscsak az, hogy itt is fellendult a kortras kepzomuveszek promotalasa.