Nagyon értelmes kislány a recepciós, egyszer már említést tettem róla, napi 12 órát dolgozik, havi 50 dollárért, nincs egyetlen szünnapja sem. 26 éves, Phnom Penhből került ide, ott lenne egy panziója, de összeveszett a szüleivel és inkább Siem Reapban nyomorog a tuk-tukos férjével. Sokat beszélgetünk, egyrészt szeretnék minél többet megtudni tőle a panzió működéséről, a költségekről, a problémákról, de érdekes dolgokat mesél az itteni mindennapokról is. Ő is vallja, hogy a hagyományok szerint rendezi be az életét, de ezek szerinte egyre rugalmasabban értelmezendők. Vonatkozik ez a családra, a házasságra, a szexre, a munkára. Például manapság már teljesen természetes dolog a válás, ez nem bélyegzi meg örökre a nőt. Egyébként a számítógépben megmutatta a 31 éves nővére fotóit és felajánlotta, hogy ha vele megyek a fővárosba, akkor bemutat a hölgynek. erre most biztosan nem fog sor kerülni, de bíztató, hogy ilyen perspektívák léteznek errefelé...Elmondta, hogy ő bár már elég öregnek számít, mégsem akar még gyereket, mert nincs jól eleresztve anyagilag. Kíváncsi vagyok, meg is fogom kérdezni tőle, mitől változna meg az élethelyzete később? Ő nagyon gyengén keres, egy tuk-tukost sem vet fel a pénz, miből lenne az az elfogadható helyzet, amikor már bevállalhatják a gyereket? Ráadásul a családja sem él itt, ez nagyon nagy hátrány. A nap legfontosabb eseménye, hogy találtam egy újabb remek kávéházat, néhány napja nyílt meg. Egy olasz svájci ismerősöm csinálja, remek Illy kávét gyárt, nagyon rendes gépet is beruházott. Este újabb nagy beszélgetés a 9 fős magyar turistacsoporttal, egyre jobban irigyelem őket, hogy évtizedek óta együtt kirándulnak a világ minden részébe és még a politika sem tudta szétverni a csapatot. Igaz, nagyon odafigyelnek erre, nem hagyják, hogy így legyen...