Errefele most az a legnagyobb problema, hogy Barack Obama megint eltolta a tervezett latogatasat. Az amerikai elnok ifjukoraban negy evet elt Indoneziaban, neveloapja neven, helyi iskolaba jart, beszelte a nyelvet, tehat igazan specialis kapcsolat fuzi ehhez az orszaghoz. Az egeszsegugyi reform vegszavazasa miatt mostanaban nem tud kimozdulni Washingtonbol, ezt itt mindenki megerti, de azert nem orulnek annyira a halasztgatasnak. Az USA egyebkent Obama kulonleges helyzete mellett egyre jobban felismeri Indonezia strategiai fontossagat, kulonos tekintettel arra, hogy a vilag legnepesebb muzulman allamarol van szo, amelynek fontos szerepe lehet a kozel-keleti valsag kezeleseben. Erdekes egyebkent, hogy a hindu Baliban meglehetosen toleransak a tobbi sziget muzulman nepeivel, bar persze nem igazan szimpatizalnak veluk... Delelott egy nagyon szep helyen fekvo templomban jartam. Uluwatinak hivjak es az ocean partjan egy sziklaszirten fekszik, igen latvanyos. Egy motoros vitt ki, kozben sok erdekeset lattam. Peldaul azt, hogy ez sokkal gazdagabb videk, mint Kambodzsa. Rendezett falvak, szep hazakkal, jol oltozott emberek, itt a nyomor kevesse erzekelheto. Mindenki nagyon vallasos, minden hazat es munkahelyet naponta beszentelnek es a bejarat ele kis ajandekot tesznek ki. Ugyanakkor a tomegkultura teljesen elamerikanizalodott, a tevemusorok pl. tok ugyanolyanok, mint a fehereknek, vagyis orrba-szajba Megasztar meg szappanopera. Meg persze sok sport, ma neztem egy roplabda-meccset, a legnagyobb sztar egy Sabo nevu jatekos volt. Ez az utolso estem Balin, szep hely, mindent tud, ocean, beach, vulkan, palmafak, templomok, pubok, ettermek, boltok, nok - megsem fogott meg igazan, de talan majd legkozelebb...