Az utazas eddigi legegyszerubb es legnagyszerubb napja. Itteni szallasadom es mentorom, Joko felultetett a motorjara es elvitt egy falusi turara. Megmutatta -a szerinte Javaban egyetlen- hazi tesztauzemet, a szinten meglehetosen unikalis tofugyarto muhelyt es elmentunk egy keramikus ismerosehez is. A legerdekesebb az volt, amikor elvitt az uj felesege hazaba, ott ebedeltunk es sokat beszelgettunk. Kiderult, hogy az o kifejezesevel elve single parent volt nehany nappal ezelottig, amikor is elvette az ozvegy holgyet, igy osszesen 5 gyerekuk lett, a fiuei jelenleg meg egy arvahazban elnek, de hamarosan osszekoltozik az egesz familia. Mindenki nagyon muzulman, Joko ebed utan imadkozott egy jot. Tehat tulajdonkeppen semmi kulonos nem tortent, gyonyoru tajakon mentunk keresztul, mindenki rank koszont, sokat tanultam az itteni eletrol. Es eloszor szeptember ota megereztem, mi a jo az itteni eletben. Lehet, hogy a legjobb megosztani az eletet Europa es Azsia kozott?