Talán csodálkoztok néhányan, hogy soha nem írok a "Nagy Perről", amelyet pedig a világsajtó is gyakran vezető helyen elemez. Emlékeztetőül csak annyit nagyon röviden, hogy több, mint 10 éves alkudozás és előkészítés után ebben az évben végre a speciálisan erre a célra létrehozott, külföldi és hazai bírókból álló Nemzetközi Bíróság elé került a vörös khmerek néhány vezetője. A hosszú alkufolyamat egyik "eredménye", hogy a kormánynak sikerült elfogadtatnia az ENSZ-szel a nagyon limitált felelősségre vonás jogilag igen kétes gondolatát, azaz előre meghatározták, hogy kiket lehet a bíróság elé állítani. Lényegében tehát néhány emberrel vitetik el a balhét, amelyben milliók pusztultak el. Mindenki tudja, hogy a rezsim legmagasabb szintű vezetőinek egy része maga is vörös khmer volt, de erről nem szabad beszélni. Az elmúlt hónapokban a legismertebb kivégzőközpont, az S-21 vezetőjének kihallgatását folytatták le. Duch, a hajdani matematika-tanár először némi megbánást mutatott, de az utolsó szó jogán kijelentette, hogy ő csak egy csavar volt a gépezetben, ezért felmentését kéri. Klasszikus. Na, erre azután mindenki felhördült, irgum-burgum, hú, de pofátlan alak ez a hóhér. Az ügyész 40 éves börtönbüntetést kért, ítélet jövőre várható. Szóval, azért nincs kedves erről írni, mert egyértelmű, hogy ez az ország még nem érett arra, hogy szembe nézzen a közelmúltjával. Ez részben érthető, mert ha nem így tenne, akkor ismét kitörne a gyilkolás. Pici pozitívum, hogy az elmúlt napokban megjelent az első olyan iskolai tankönyv, amelyben első alkalommal beszélnek a terror időszakáról. "Természetesen" meglehetősen tenedenciózusan, de mégis. Ha valamelyik iskolában sikerülne egy olyan órán részt vennem, ahol erről van szó, akkor örömmel fogok erről beszámolni.