Rántotthús rósejbnivel...ez volt a mai vacsora. Végre...Nagyon tud hiányozni az európai kaja. Ismét Phnom Penhben üzemelek, itt találtuk erdész kollégámmal a kiváló éttermet, ahol a fent említett menüt lapátoltam be. A végén még kínáltak valami borzadály zöld gumisütit és ananász-görögdinnye gyümölcstálat is. Fenséges vacsi. A nap egyébként fárasztó és érdektelen volt, utazás, megszakítva egy jópofa találkozással egy Magyarországon végzett helyi erdőmérnökkel. Gyönyörű egyensapkájában lefotóztattam magamat. Egyébként azért utaztunk a fővárosba, hogy az együttműködésről tárgyaljunk két nagy nemzetközi környezetvédelmi szervezet képviselőivel. Az úton egyébként leginkább az aknamentesítésről beszélgettünk. Hogy legyen fogalmatok arról, milyen feladataim vannak, elmondom, hogy egy 80 négyzetkilométeres területről kell mindenre kiterjedő dokumentációt gyártanunk a projekt első, három éves szakaszában. Ez vonatkozik a régészeti feltárásokra, az állat- és növényvilágra, a talajra, a romokra és a közösségi életre is, erről majd legközelebb. A lényeg az, hogy a területet a vörös khmerek elaknásították és addig nyilvánvalóan nem lehet semmilyen komoly kutatást végezni, amíg valaki otthagyhatja a fogát. Az aknamentesítés természetesen állami feladat - lenne, ha nem zokognák mindenhol azt, hogy nincs pénzük erre. Ilyenkor nyúl a zsebébe a lelkiismeret-furdalt gazdag ország és kifizeti a költségeket. A mi esetünkben azonban már mélyen a zsebébe nyúlt, ha nem is a magyar kormány, de egy magyar mecénás-befektető. Az egyetlen pénzügyi hozzájárulás, amit a khmerektől kérünk, az pontosan a terület aknamentesítése. Ebben az ügyben (is) az a dolgom, hogy előkészítsem a magas szintű döntéshozatalt. Pontosan tudjuk, hogy ez a történet is azon múlik, sikerül-e a kettes számú kambodzsai vezetőt meggyőznünk, adja utasításba, hogy ezt a feladatot el kell végezni, méghozzá gyorsan. Igy megy ez errefelé...