Izgalmas szakmai vita robbant ki köreinkben. A kulturális örökségi projektnek része egy úgynevezett közösségi program is, ami elsősorban arról szól, hogy ismertessük meg a helyiekkel a projekt fontosabb elemeit, ismerjük meg a helyiek igényeit és a lehetőségek szerint segítsük őket ezek kielégítésében. Iskolai tanterem építése, a könyvtár ellátása könyvekkel, növénytermesztési tanácsadás, esetleg pagoda vagy egészségház építése - kb. ezekről volt korábban szó. Kiutazásom előtt azonban kiderült, hogy a program finanszírozója szívesen felajánl 25-30 ezer dollárt valamilyen értelmes és látványos kisebb, gesztusértékű projektre, amelynek kitalálását és kivitelezését rém bíznák. Rövid konzultációk után úgy döntöttem, hogy a környezetvédelem/víz, megújúló energia témakörben fogunk nyomulni, leginkább azért, mert ezt támogatta az Angkor Hivatal. Megbíztam két fiatal építészt, hogy találjanak ki a helyiek számára hasznos, esztétikailag különleges, a médiában jól eladható projektet. Ez lett az Új Élet Háza, amely biovécéről, víztisztitásról, energiatermelésről, biomasszáról szól. A közösségi program jelenleg Budapesten élő vezetője, egy egészen kiváló fiú, nem szereti ezt a történetet, úgy érzi, hogy egyrészt szétveri az ő általa kitalált programot, másrészt a legrosszabbat teszi, ami csak elképzelhető: a gazdag fehérek egy koszos falu közepébe tojnak valami technológiai csodát, amiről a helyieknek fogalmuk sincs - majd elégedetten továbbállnak, az épület meg tönkremegy. Nagyon becsülöm ezt a fiút, szerencsére hamarosan kijön hosszabb időre, így végre komoly emberrel dolgozhatok együtt ebben az alprojektben. Magam egy sokkal pragmatikusabb álláspontot képviselek: miért ne lehetne azon gondolkozni, hogyan használjuk fel ezt a kis pénzt értelmesen, látványosan, a helyiek érdekében? Egyáltalán: miért baj, ha villogni is akarunk? A nagy kérdés persze az, hogy mit kezdjünk az iszonyúan ostoba falusiakkal, akik a rettenetes közelmúlt után csak a nyugalmat akarják. A helyieket jól ismerő embereink egyértelműen állítják, hogy iszonyú apátia uralkodik a helyszínen, ha a helyi kezdeményezésekre várunk, akkor nem sok minden fog történni a történelmi Kohker faluban...