Fényesre fogdossák az apsarák mellét Angkor Vatban, ez érthető, mert dombormű-formájukban is nagyon izgatóak. Nézzétek ezt a három nőt (meg a többit a picasán!), a belőlük ömlő erotikát, a kéz- és lábujjaikból is sugárzó bájt, a ruháikat, a karjuk tartását és persze a fejüket, elsősorban a szemüket, azt a mindent értő és megértő bölcsességet, amelyet csak egy nő tudhat...Ma megkezdtem angkori látogatásaimat (végre megkaptam az állandó belépőmet, külföldön smucig vagyok), szép nyugodtan, másfél-két órás turnusokban végig fogom nézni az összes érdekes helyszínt. Remélem, nem vártok tőlem mélyreható kultúr- és művészettörténeti elemzést, ezt bármelyik könyvben megtaláljátok. Engem a hangulatok, az inspirációk, az asszociációk érdekelnek, ezek alapján választok kedvenceket. Angkor Vatban két dolog tetszett igazán: az apsarák (nimfák, istennők) és a különböző isteni történeteket előadó domborművek, amelyek akár 100 méteres falakat is megtöltenek élettel. Illetve halállal, mert leginkább azt ábrázolják, hogy mindenki öl mindenkit. Ilyen például a Ramajána sztorija, ott szinte fröcsög a vér a falból. Viszont gyönyörű. Szerencsére nem találkoztam sok turistával, így kényelmesen lehetett felfedezni a templom szépségeit. Kíváncsi voltam arra is, hogyan bánnak a látogatóval, azaz milyen információkkal szolgálnak a látnivalókról és azt hogyan prezentálják. Annyit mondhatok, sok még a munka, nagyon kevés az infó, igaz, hogy majdnem minden turista idegenvezetővel érkezik. Angkorból hazagyalogoltam, a végén már vonszoltam magam, de nagyon jólesett.