Talán feltűnt nektek -nekem nagyon...- hogy mintha az utóbbi időben átmentem volna valamelyik magyar újság kambodzsai tudósítójába. Egyre több olyan eseményről, hírről írok, amelyhez nincs feltétlenül személyes közöm, egyszerűen csak érdekel a téma. Minél hosszabb időt töltök el itt, annál jobban érdekel ez az ország, leginkább a társadalmi meg a politikai ügyek. Sajnos, még nem sikerült olyan helyi embereket találnom, akikkel jól kibeszélhetem azeket a problémákat, úgyhogy a legfontosabb forrás a sajtó. Méghozzá az írott, mert tévét egyáltalán nem nézek, de ha mégis ezt tenném, akkor sem mennék vele sokra. Mint azt már korábban említettem, a sajtó számomra meglepően szabad, gyakran kritizálják a kormányt, de persze tudják a határokat. Három újságot olvasom rendszeresen, a legkomolyabb közülük a Cambodia Daily, ez adja a legtöbb külföldi infót. Jól használható a Phnom Penh Post is, ez egy kicsit populárisabb lap, sok belföldi hírrel. Ezek napilapok, ehhez jön még a Cambodge Soir nevű hetilap, amelyben leginkább a nagy interjúkat szeretem. Szerencsére mindhárom újság jó minőségű internetes portállal is fel van szerelve, így gyorsan eljutnak hozzám (is) az információk. A váltásnak az alapvető oka az, hogy egyre több a rutinfeladat és azt gondolom, ezek nem izgatják az olvasókat. Például minden nap foglalkoznom kell az aknamentesítéssel, de nyilván nem fogok naponta beszámolni az aktuális fejleményekről. Az is tény, hogy a társadalmi élet lelassult, sajnos összerúgtam a port a francia kollégámmal -már el is távozott köreinkből- és ennek az lett az egyik következménye, hogy kikerültem a frankofón társaságból meg én lettem a rosszember. Ez nagy csapás, de azért túl fogom élni...