Kis tálkákban eléd tesznek valami halas löttyöt, összetört mogyorót, citromfüvet, borsot. Ez utóbbi hármat ízlésed szerint beleteszed a halas valamibe és az egészet összekevered. Ezután hozzák az első adag húst, bélszínt, kis darabokra szeletelve. A húsdarabokat belemártod a fentebb említett szószba és a pálcikákkal a szádba helyezed. Két jó falat között természetesen Angkor sörrel öblítesz. Még fel sem ocsúdsz és megjön a jégre helyezett zöldséges tál, répával, káposztával, banánlevéllel, uborkával. Következik a fenséges marhanyelv, amelyet igazi élvezettel nyomsz bele a különleges lébe. Később össze kell szedned minden bátorságodat, mert érkezik a belsőség, valószínűleg pacal. Becsukod a szemed, csippentesz egy kis darabot a pálcikáddal - és kiderül, ehető! Sőt, finom! Ez a khmer barbecue egyik formája, már kipróbáltam egy másikat is, ha lesznek fotóim, majd arról is beszámolok. Hát így mulat egy khmer -Bun Kao, a magyarszerető szállodás- és egy magyar úr szombat este. Azért örültem különösen ennek a meghívásnak, mert egy igazi helyi éttermet fedezhettem fel, én voltam az egyetlen fehér a helyiségben. A hely átmenetet képez az utcai/piaci étkezde és az elegáns étterem között, valószínűleg az árfekvése is kellemes lehet, bár nem tudom, mert a helyi úr fizetett. Közben azért arra is gondoltam, milyen kár, hogy mélyen antipatikus személyiségem miatt nem hívtak meg a magyar kollegina szülinapi bulijába, ahol paprikás krumplit gyártott az ünnepelt. Ezt azért is nagyon sajnálom, mert így nem volt alkalmam megkóstólni főzött állapotában azt a spéci, félig disznó-, félig marhahúsból készült, kissé édeskés kolbászt, amelyet együtt vettünk délelőtt a piacon...