Felhívott Tong Tong és kérdezte, van-e kedvem vele ebédelni. Pesze volt, és csatlakozott hozzánk házának egyik lakója, S. Mindketten Magyrországon tanultak, most vállalkozók: T-nek rádiói vannak, míg S. vízüzemet működtet. T. nagy házának az udvarán szervírozták a kaját: citromos csirkelevest, háromféle húst, sült halat, zöldségeket, rizst meg a barnasört. Küzben sokat beszélgettünk, ahogyan férfiak között szokás, üzletről meg nőkről. T. szerint jó áron tudna Magyarországra rizst exportálni és szeretne turistákat is fogadni. Elmondta, hogy szívesen vendégül látna olyanokat is, akik hosszabb ideig szeretnének maradni. Több szám is elhangzott, így a havi 200 dolláros szállás, háromszori étkezéssel, autóhasználattal - nő extra pénzért, kívánság szerint. Nekem is felajánlották, hogy azonnal hoznak egyet, de ebéd után, jól elnehezülten már későn jött az ötlet. Viszont eltűnődtem azon, hányan jönnének Siem Reapba -vagy más ázsiai helyre- éni havi 200 dolláért? És eszembe jutott régi barátom, a jónevű újságíró, aki még Magyaroszágon előadta, hogy éppen valami ilyesmin gondolkozik. Vajon sokan fontolgatnak-e hasonlót? Hiszen itt nagyon alacsonyak a megélhetési költségek, mindig jó az idő, az emberek kedvesek és még dolgozni is lehet, ha valakinek ahhoz szottyan kedve. Egy magyar nyugdíjas kényelmesen és stresszmentesen élhetne itt, de eszébe jut-e ez nekik? És ha igen, mernek-e mozogni? Lehet, hogy ebből kellene üzletet csinálni?