Vajon mi lesz abból a nagyon okos szemű kisfiúból, aki eljött velünk, az apja hajójával, a tavi kirándulásra? Milyen életesélyei vannak azoknak az apró gyerekeknek, akik úszó lavórból ajánlgatják a kígyókat a turistáknak? A Tonle Sap tavon kirándultunk, megnéztük az úszófalvakat, kicsit beleláttunk az ott élő emberek életébe. Nagyon kemény élet ez, szinte a semmiből kell megteremteniük a kis életüket. A turistákból nem sok pénzt látnak, a hajókázási jogokat éppen a közelmúltban kapta meg egy koreai cég. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a turista odamegy a jegypénztárhoz és annyit kérnek tőle, amennyit nem szégyellnek. Nekünk az volt a szerencsénk, hogy egy ismerős szállodástól előre tudtuk az igazi árat és a segítségével nagyjából tényleg annyit is fizettünk. Gyönyörűen sütött a nap, a meleget is el lehetett viselni, igazi turista program volt, a legjobb formában. A beszálláskor egy helyi fickó lefotózott bennünket, mire kiszálltunk a képünket egy tányérra applikálva ajánlották megvételre - kár, hogy oda sem néztem, különben bizonyosan megvettem volna az értékes árut. A kirándulás után egy kis városnézés, majd egy jó vacsora egy indiai étteremben. Nem maradhatott el a szokásos soppingolás és a sörözés sem, mindkettőben jelentős sikereket sikerült elérnünk...