Április közepén lesz 35 éve, hogy a vörös khmerek bevonultak Phnom Penhbe és megkeződött a rémuralmuk, amely kb. 2 millió kambodzsai legyilkolásával kulminálódott. Ebből az alkalomból számos visszaemlékezés jelenik meg, leginkább külföldön. Az egyik legizgalmasabb dokumentumot Párizsban hozták nyilvánosságra, az akkori francia konzul és a Quai d'Orsay táviratváltásairól van szó. Törtnt, hogy a vörös khmerek megjelenése után számos kambodzsai próbált bejutni a francia nagykövetség területére, politikai menedékjogot remélve. Közöttük volt több herceg valamint a kambodzsai parlament elnöke. Ők nem szívesen látott vendégek voltak, ezért a konzul -ebben az időszakban a legmagasabb rangú francia diplomata a helyszínen- utasítást kért a központtól, mit tegyen. Ez annál is sürgősebbnek mutatkozott, hogy a vörösök követelték a bent lévők listájának kiadását. Párizs utasította a konzult, hogy adja át a listát, ami egyben a magas rangú menekülők halálos ítéletét is jelentette. Ők kénytelenek voltak elfogadni, hogy el kell hagyniuk a nagykövetség épületét, bár sejtették, milyen sors vár rájuk. A parlamenti elnök alig tudott járni, a francia csendőrök vezették a vörösök autójához, maradványait azóta sem találták meg. Párizsban felesége már több, mint tíz éve pert indított a francia állam ellen gyilkosságban való bűnrészesség vádjával. Korábban több francia bíró is megpróbált kibújni az ügy alól, legutóbb azonban egy bíró úgy döntött, jogilag indokolt a pereskedés. A diplomaták és a csendőrök azzal védekeznek, hogy a vörös khmerek mindenképpen elvitték volna a bent lévőket. A feleség természetesen arra hivatkozik, hogy a francia államnak kötelessége lett volna megvédenie a magas rangú kambodzsaiakat, a körülményektől függetlenül. Nagyon izgalmas politikai-jogi-etikai ügy ez, sok év múlva talán ítélet is születik...