A pincérlány 21 éves és mindig mosolyog. Akkor is, ha csak vizet kérek tőle. A mexikói étteremben dolgozik, ahol egészen tűrhető a tapas és kiváló a sör (helyi gyártmány). Legutóbb megtisztelt azzal, hogy elbeszélgetett egy kicsit velem. A szokásos kérdések (honnan jövök, hol dolgozom, hol lakom) után jól esett neki saját magáról is mesélnie. Szegény családból származik, ezért a tanulmányait a keresetéből kell előteremtenie. Businesst tanul az egyik magánegyetemen, ahol évi 1600 dollár a tandíj. Ez itt komoly pénz, napi 12 órás munkával tudja ezt megkeresni illetve megspórolni. Kérdeztem, hogyan telik a pihenőnapja? - Leginkább egy jó nagy alvással - válaszolta. Abban reménykedik, hogy ha elvégzi az egyetemet, akkor lesz egy jól fizető, biztos állása, családalapításra csak ezután gondolhat. - És tudja, mi az igazi álmom? Hogy ha gazdag leszek, akkor adhatok majd pénzt a hozzám hasonló szegény fiataloknak arra, hogy ők is tanuljanak. Sokan megengedhetnék maguknak, hogy évente legalább egy fiatalt befizessenek az egyetemre, de nagyon kevesek teszik ezt meg. Lehet, hogy a gyarmatosító lelkem hagyott el egy pillanatra, de nagyon elszégyelltem magam...Ebből az állapotból csak az rángatott ki, hogy végre láttam egy kis erőszakot is ebben a nagyon békés országban. A legbanálisabb dologról volt szó: két tuk-tukos összeverekedett valamilyen piszlicsáré ügyön. Egyiknek sem történt semmi baja, bárhol a világon elhagyják a helyszínt a bunyózók és ennyi. Ami érdekessé tette az ügyet, az az, hogy pillanatokon belül 3-4 rendőr jelent meg, hosszasan kihallgatták a szereplőket, majd távoztak. Hát, ezek a nagy bűnügyek itt, Kambóban...