Beütött a krach: elindultunk a repülőtérre, de nem jutottunk el oda, mert Miklós annyira rosszul lett, hogy meg kellett állnunk a városban. Különös szerencsével pont abba az étterembe szédült be, amelynek jól ismerem a tulajdonosát. Először a földre, majd székekre, végül a tulaj lakásának egyik ágyára feküdt, miközben jókat hányt. Valami csúnya bélfertőzést kapott ki a szerencsétlen fiú, előző nap tintahalat evett, lehet, hogy az volt a bűnös. Néhány órai pihenés után átmentünk a holland orvoshoz, aki rendesen ellátta és mindkettőjüknek adott igazolást, hogy nem voltak utazóképes állapotban. Meglátjuk, a biztosítók meghatódnak-e ettől a papírtól...A lényeg az, hogy most már nincs gáz, nagyjából rendbejött. Most az a feladat, hogy átszervezzék az utazást, sajnos, mára már megtelt a repülőgép, úgyhogy valószínűleg holnap mennek tovább Thaiföldre. Jó volt látni, hogy a nehéz pillanatokban Eszter tudott határozottan dönteni és közben ápolta is a barátját. Este még Eszterrel tettünk egy nagy sétát a városban, benyomtunk egy pizzát, megérdemeltük ezt a kis jutalmat. Közben arról beszélgettünk hosszasan, hogy esetleg ide jönnének élni egy pár hónapra. Nem gondoltam volna, hogy a Porfészek ennyire bejön nekik. Annál is inkább, mert én meg már alig várom, hogy újra Európában lehessek...