Na, ide is megérkezett a kretén Valentin/Bálint-nap, ráadásul most ünepeljük a kínai holdújévet is, úgyhogy csúcsra van járatva a kulturális kínálat. Legalábbis elvileg...Ami a holdújévet illeti, szól a zene a templomokból meg egyes éttermekben spéci menüt kínálnak, ennyi. Ami a másik eseményt illeti, tombol a virágláz, ifjú khmer barátom ragaszkodott hozzá, hogy eszétikailag ellenőrizzem le 5 dolláros virágkosarát, amelyet annak a hölgynek adott, aki előző nap kirúgta...A virág szép volt, a nő mísz...A helyi zenekar - a Cambojam- az alkalomhoz illő koncertet adott az elegáns FCC klubban, kár, hogy csak néhány néző ténfergett a fotelekben. A legizgalmasabbnak tűnő ajánlatot egy kicsi, exkluzív szálloda prezentálta, itt 55 dollárért élő zene -hegedűsök- mellett ehették a lazacot és az osztrigát a vendégek. Az egyik kocsmában ellen-Valentin-bulit szerveztek, hogy ez mit jelent, talán mostanában derül ki. Igazán az az izgalmas, hogy mennyire tud ellenállni a hagyományos khmer kultúra a globalizált, trendi tendenciáknak. A könnyűzenében még nem adták fel a harcot, momentán a nyálas, érzelmes dalok mennek minden mennyiségben. Film- és színházművészetről nem beszélhetünk, a kortárs képzőművészet hihetetlenül alacsony színvonalú, még leginkább a táncosok próbálnak valamit mutatni. éppen a napokban rendeznek a fővárosban kortárs táncfesztivált, amelynek során megpróbálják a kortárs könnyűzenét és a klasszikus táncot valahogy összehozni. Jó lett volna megnézni az előadásokat, de 30 fok felett nehezebben tudok megmozdulni...