Na, ma megint gyarmatosítóst játszottam, azaz, vernisszázson voltam az Hotel de la Paix-ban. Jó chilei vörösborral kínáltak, ettől melehetősen berúgtam. Számos embert barátságosan köszöntöttem, legtöbbjüknek fogalma sem volt arról, ki vagyok. Jól elvoltunk. Ismét sikerült egy nagyon gyenge művészt prezentálni, egyetlen előnye, hogy hazai. Találkoztam néhány régi ismerőssel, elsősorban zenészekkel. Előtte felfedezni indultam a környéket, főleg a piacra koncentráltam. Ez egy nagy és jó büdös piac, mindent lehet kapni, csak sok türelem kell hozzá. Néhány fotót is gyártottam, ezek a picasán láthatóak. Találtam egy jópofa házat is, lehet, hogy a jövő hónapban kiveszem. Látszólag érdektelenek, valójában nagyon izgalmasak ezek a turistaknt megélt napok. Nagyon sokat sétálok és biciklizem, mindenkivel fecsegek, megállok megnézni az apró, napi eseményeket, kezdem megismerni a várost. Erre korábban is lett volna időm, de valahogy mégis másképpen történtek a dolgok. Estefelé például hosszasan bambultam egy röplabdagrundot. Ez azt jeleti, hogy a város szívében, a folyó partján, egy üres telken kialakítottak 3-4 röplabda-pályát és ott a helyi fiatalok pénzre menő meccseket vívnak egymással. Néhány nagyon ügyes gyereket is láttam. Egyébként itt a röpi nagyon népszerű, a helyi csapat az ország legjobbja. Már régóta szerettem volna megnézni a mérkőzéseiket, de eddig még senki sem tudta megmondani, mikor és hol játszanak.