2010. február 3., szerda

Hat német, két ausztrál, egy amerikai és egy magyar adott ki magából meglehetősen artikuláltan hangokat, miközben különböző furcsa mozgásokat végeztek. Valaki elkezdte, valamilyen hang jött ki a torkán, az ehhez adekvát mozgással és egyenként csatlakozott hozzá a kompánia többi tagja, így a végén nagyon szórakoztató összműködés alakult ki. Mindez a Béke Kávézó nevű alteres venéglátóipari egység emeleti termében történt, közös éneklés címszó alatt, bemelegítés gyanánt. A résztvevők jelentős része önkéntes, árvaházakban és utcagyerekekkel dolgoznak. Különböző nótákat énekeltünk eőször egyszerre, azután kánonban. Az egyik német hölgy hozott egy elektromos szintetizátort is, de ezt senki sem tudta kezelni. Nem úgy Jenna, az amerikai nő, aki hipp-hopp előkapta utazó gitárját és lekísérte a dalokat. A végén felajánlotta, hogy rövid koncerttel ajándékozza meg a csapatot, ezt el kellett fogadni, bár úgy láttam, a fiatal német lányok nem lelkesek. Mindegy, meghallgattuk Jenna átszellemült énekét, a végén természetesen vastapsot kapott. Jó volt látni ennyi helyes, elkötelezett, a világ bajain segíteni akaró, ámde sajnos csúnya embert átni egy rakáson. Szívesen elmennék a jövő heti szeánszra is, az az egy problémám van, hogy nem tudok már énekelni...Fiatal koromban még egész jó voltam, de mostanában már iszonyú hamisan kornyikálok...

1 megjegyzés:

  1. Kedves Mihály, én nem mondhatom el magamról, hogy rendszeres olvasód vagyok, de vannak kíváló alkalmak, amikor rád "kattanok". Az bizonyára Te is tudod a világ másik végén, hogy a napokban volt a Filmszemle megnyítója, sok régi ismerőssel, és még több számomra "idegen" emberrel. Ott találkoztam Vida Lacival, és miután együtt ültünk be többed magammal a nyító film - Jancsó: Odaát van az igazság - megtekintésére, még a vetítés megkezdése előtt, alatta ilyet soha nem tennék, beszélgettünk egy kicsit, erről-arról, persze többek között az UNESCO-ról is, mi másról. Ott kerültél szóba.Vida úgy tudta, hogy még mindig Párizsban vagy, aztán megdöbbenéssel hallotta, persz tőlem, hogy már régen nem. Röviden, hosszasan egyébként sem tudtam volna, ecseteltem, hogy merre jársz most a világban és miért, ezen aztán még jobban elcsodálkozott. Megígértem neki, egy névjegykártya birotkában, amit tőle kaptam, hogy elküldöm a blogod elérhetőségét, remélem nem tettem rosszul. Ha már szóba kerültél, gondoltam, hosszú idő után "megnézlek". Most akkor mi van? Ha jól értelmezem lejárt vagy "lejárattatták" Veled ezt a kitünően induló, és számodra is oly sok, szép élményt nyújtó küldetést, és valóban a tavasz beálltával hazatérsz Magyaroszágra. Most amikor arról olvastam, bár Te régebben írtál erről, hogy milyen kíváló kondiciókkal, néhány száz dollárból, egy nyugdíjas milyen remekül érezheti magát, és én ezen nagyon komolyan elgondolkodtam, hogy milyen nagyszerű ötletet adtál, a tervezés alatt álló, vélhetően hamarosan bekövetkező, megérdemelt pihenés hasznos és tartalmas eltöltéséhez. Azért a tavasz még odébb van, nálunk mindenképpen, mert most mutatja meg a tél igazi vasfogát, a hétvégére előre jelzett sarkvidéki hideggel, -22 fokkal. (Remélem a metorológusok ezúttal is nagyon mellétrafálnak:)Szóval a tavszi van még egy kis idő, olvasom, hogy utazgatással fogod tölteni, ha nem titok merrefelé tervezed útjaidat? Üdv, NÉ.

    VálaszTörlés