Esküvői vacsorára voltunk hivatalosak egy igen előkelő, de a várostól jó pár kilométerre fekvő étterembe. Ez utóbbi ténynek azért van jelentősége, mert gyalog közelítettük meg az objektumot és a fiatalok lábát egy kissé megviselte a papucs. Előtte ugyanis felkerestük a nagy, népi, "büdös" piacot, hogy ruhákat vegyünk - ez azonban csak este sikerült, egy másik hasonló intézményben. A vendéglő bejáratánál a nem is annyira ifjú pár fogadott a sleppjével, igazán szépen fel voltak öltözve. A hatalmas teremben vagy 50 feldíszített kerek asztal várta a vendégeket. A rendszer úgy működött, hogy addig nem hozzák ki a kaját, amíg az adott asztalnál az összes széket nem foglalják el a vendégek. Nálunk lassan gyülekezett a nép, addig ittuk a söröket, üdítőket, vizeket. Egyszer csak elérkezett a nagy pillanat és kezdtek érkezni a tálak, falatkák előétel gyanánt, majd csirkés-gyömbéres tészta, omlós csirke, rotyogó hal, leves, desszert - mindezt forgó tálról szervírozhattuk magunknak, természetesen pálcikával. Már éppen mentünk volna el, amikor Eszter kérte, hogy maradjunk, mert szerinte esemény lesz. Igy is történt. A menyasszonyt és a vőlegényt szépen egymás mellé állították és néhány métert mozgatták, mialatt a közönség rájuk szórta az előre kiosztott virágszirmokat. Ezután egymás szájába dugdostak szőlőt és banánt, majd ugyanezt tették a szüleikkel is, így köszönvén meg nekik a gondos nevelést. Később a színpadon is beszédet mondott az összes főszereplő, ebből természetesen nem értettünk semmit, de ezért ki lehetett találni. A nap fénypontja a házastársi csók volt, ami sehogy sem akart elcsattanni egymás száján. Később a pár táncolt is néhány lépést - persze főleg a videósok kedvéért. Egyébként egész este műsor ment a színpadon, több énekes és táncos váltotta egymást, a helyiek meg voltak elégedve a kulturális programmal is. Az étkezés végén minden asztalnál elhelyeztek kis, rózsaszín borítékokat, amelyeket a megfelelő tartalommal a kijáratnál kellett egy rózsaszín, szív alakú dobozba bedobni. Cserébe mindenki kapott egy rágógumit...Kisebb akadályok után gyorsan beértünk a városba, ahol letudtuk a soppingolás egy részét, majd egy szerény vacsorával zártuk a napot.