Az első nap az új lakásban. Nagy élmény. Egyszerűen azért, mert itthon érzem magam. Pedig ez egy kis lyuk a nagy házhoz képest. Meg amúgy is. Van benne egy hálószoba meg egy amerikai konyhás szalon. Meg egy idióta fürdőszoba. A nappali valamikor egy nagy terasz volt, de a tulaj beépíttette. Emiatt nincs most terasz, ez nagyon hiányzik. Szerencsére az ablak nagy, elég jó kilátással, úgyhogy kiválóan megleszek, bár a szúnyogok jókat fognak szurkálni. A házat egy francia vállalkozó építtette, van még benne öt lakás. Nagyon rendes, európai minőséget tudott itt előállítani, ez nagyon nagy szó. És nemcsak a burkolatok, a szigetelés, stb. jók, hanem a bútorok is. Semmi különös, semmi rendkívüli, csak ízlés és minőség. Nagyon közhelyes leszek, de ez egy különlegesen civilizált sziget, ahova jó hazajönni a kosz és a por után. Ezért is tudtam rögtön, ahogy beléptem, hogy az adott körülmények között ezt a helyet kell választanom. Nálam ez igen megbízhatóan működik: azonnal tudom, hogy jó-e nekem az adott kégli vagy nem. A Kossuth téri lakást az első pillanattól itáltam, mégis lehúztam benne több, mit húsz évet. Igaz, hogy ott a környéket és a házat imádtam. A párizsi szolgálati lakást is rühelltem, pedig rajtam kívül mindenki másnak tetszett...Szóval, jó lesz itt, de azért lassan eljön az ideje, hogy a sját lakásomban lakjak...