Rossz hír, jó hír...Vége és mégsincs vége. A hónap végén befejezem tevékenységemet a projektnél, a hivatalos indoklás szerint a szakmai munkámat kiválóan végeztem, de "gyarmatosító attitűdöm" miatt nem tudtam jól megszólítani a helyieket. A valódi okokat természetesen ismerem, de nem kívánok lemenni kutyába, ezért megkíméllek titeket a részletektől. A lényeg az, hogy szép ajándékot kaptam, ezt illik megköszönni - így tettem. Természetesen át kell programozni a következő hónapokat, ehhez kellett néhány nap, de kezd formálódni az új projekt. Ne aggódjatok, anyagilag nincs probléma, néhány döntést előbbre kell hozni, ennek előkészítése folyik. Valószínűleg egy darabig utazgatni fogok, azután tavasszal hazamegyek. Ami igazán érdekes ebből a történetből, az éppen a blog szerepe. Tekinthetem-e írói munkásságom részének a blogot? Illojális vagyok-e a munkaadóimhoz, ha a projektet is érintő, esetenként negatív megjegyzéseket teszek? Megtehetem-e egyáltalán, hogy publikusan kritizáljam azokat, akiktől valamilyen formában függök? Budapesti tartózkodásom alatt kiderült, hogy súlyos, a szemléletemet illető vádak fogalmazódtak meg velem kapcsolatban, részben a blog miatt. Például többeknél kivágta a biztosítékot, hogy Porfészeknek nevezem a porfészket. Átnéztem néhány bejegyzést, valóban voltak olyan megjegyzések, amelyek nem igazán kedvesek a kollégákra nézve. Mentségemre szolgál, hogy egyrészt semmilyen rossz szándék nem vezetett a szövegek megírásakor, másrészt korábban senki sem jelezte felém az ilyen irányú problémáit. Szerintem egy ilyen, szükségszerűen szubjektív blog bele kell férjen a projekt irányítóinak és résztvevőinek tűrőképességi tartományába. Úgy tűnik, ez nem egészen van így...