A náci koncentrációs táborokra, a srebrenicai vérengzésre és az iraki kormány kurdellenes tömeggyilkosságaira is utal az az új kambodzsai tanár-továbbképzési program, amelynek keretében felkészítik a tanerőket a vörös khmer-korszak iskolai oktatására. Korábban már írtam arról, hogy több mint 30 évvel a tömeggyilkos rezsim bukása után végre megjelent az első, a témával foglalkozó tankönyv, az év végéig a tervek szerint több, mint 3000 tanár vesz majd részt a továbbképzésben. Az első, az oktatási minisztérium által is jóváhagyott mű nagyon nehezen született meg, a funkcionáriusok gyakran beleszóltak a Kambodzsai Dokumentációs Központ által gyártott könyv előkészítésébe. A szerzők alapvetően a csoportmunkával kívánják megértetni a diákokkal az események hátterét, de a könyvbe helyet kaptak a túlélők és a gyilkosok visszaemlékezései is. A szerepjáték eddig teljesen ismeretlen volt a khmer iskolákban, ezért a tanárok is nehezen sajátítják el az új technikát. Az egyik legizgalmasabb elem a történetben, az, amikor egy osztályban megjelenik egy áldozat és korábbi őre. A gyerekek először nem tudnak mit kezdeni velük, de az első kérdés után felszabadulnak az indulatok és nehéz mederbe terelni a beszélgetés t - a tanároknak ezt is meg kell tanulniuk a képzésben. A tréning vezetője szerint a tanárok hajlamosak démonizálni a vörös khmereket, különösen a legfőbb vezetőket, míg a kutatók inkább ez utóbbiak emberi vonásait emelik ki. Arról van szó, hogy a jelenlegi rezsim vezetői, többen közülük maguk is időben átállt vörös khmerek, néhány, a legsötétebb színekben feltüntetett káderrel akarják elvitetni a balhét a több millió ember legyilkolásáért. A tankönyv szerzői azt remélik, hogy a nyíltabb beszéd és a sok információ hozzájárul a nemzeti megbékéléshez. Ide tartozik, hogy több kísérletet tettem már, hogy kükönböző embereket kérdezzek erről a korszakról, de eddig kudarcot vallottam. A felnőttek nem akarnak, a gyerekek nem tudnak beszélni erről, talán az új program segítségével lassan megváltozik majd a helyzet.