Áramszünetes nap. Volt már ilyen, de hogy éjszaka sincs világítás, ilyet még nem pipáltam. Ezért kényszermegoldásként egy panzió kertjáben dekkolok, igen vidám társaságban. Szemben velem helyi és külföldi fiatalok pókereznek, a többi asztalnál békésen esznek-isznak a vendégek. Mi lenne, ha kipróbálnám egy ilyesféle műintézet üzemeltetését? Mint azt már korábban jeleztem, kaptam ilyen ajánlatot. Pár nappal ezelőtt a fiatal khmer szakember, aki közvetítette az ajánlatot, már számokkal állt elő. Első ránézésre nem olyan vészes pént kell beletenni, minden attól függ persze, mennyire lehet megtölteni a szobákat. Szóval, a merketing meg persze a szolgáltatás minősége a döntő. Úgy tűnik, nagyjából mindenki ugyanazt kínálja, úgyhogy egy kis kreativitással jó eredményt lehet elérni. Egyébként ma -sokadszor- ismét végigmentem az egyik éttermes utcán és meg kellett állapítanom, hogy semmi rendkívülit nem tesznek a tulajok a vendégek becsalogatása érdekében. Kiteszik az ételek fotóival illusztrált étlapot egy állványra, oszt annyi. Meg persze helyes lányok és fiúk invitálják a publikumot. Azt hszem, hogy csak a magyar vendégkörből meg lehetne élni. Tudom, hogy nagyon kemény munka a vendéglátás, de egy gondolat-kísérletet azért megérdemel a dolog. Nagyon szórakoztató végig gondolni, mit is lehetne kitalálni a vendégek profi kiszolgálása és szórakoztatása érdekében. Egyébként önmagában vicces, hogy mit keres egy igazi belvárosi flasztergyerek a világ végén, egy igazi porfészekben? És még viccesebb lenne, ha találna ott valamit...