Érdekes átalakulást figyelek meg magamon: mióta megkezdtem a turistába való átalakulást, azóta sokkal nyitottabb vagyok a helyiekkel. Egyáltalán: azóta sokkal többet találkozom és beszélgetek a helyiekkel. Tegnap este például várnom kellett valakire egy fél órát és ezalatt kedélyesen jópofiztam a tuk-tukosokkal. Persze az is igaz, hogy most már csak nagyon kevés hivatalos ügyintézni valóm van, így az időm is több. A fő téma természetesen a nő volt, megtudtam például az egyik szakembertől, hogy a legjobbak a japán nők, mert lihegnek az aktus közben...A többiek egyébként ebben a kérdéseben is abszolút nacionalisták, tehát a khmer lányok a legjobbak. Örültem, hogy a sofőrök akkor is folytatták az eszmecserét, amikor kiderült, hogy aznap nem kívánom meglátogatni a hölgyeket...Próbálkoztam beszélgetni a masszőzökkel is, ők azonban sajnos egyáltalán nem beszélnek idegen nyelvet. A mai soppingoláskor is sokkal kedvesebb voltam, mint korábban, amikor tárgyszerűen alkudoztunk - most ez lazábban, viccesebben működik. Ennek is vannak azonban határai, az egyik párnahuzat megvétele kapcsán hosszú percekig vitatkoztunk egy dolláron - de azután persze mind a ketten jót mosolyogtunk és gratuláltam az eladónak pazar színészi teljesítményéért. Mindez nem jelenti azt, hogy a legcsekélyebb alapja is lenne a korábbi, úgynevezett "gyarmatosító attitűdöm" felemlegetésének, csak annyi történt, hogy lazulok...hiszen nemsokára főállású nyaraló leszek!