Melyik az a náció, amely vasárnap reggel 8-kor kezdi a konferenciáját? Nem találtátok ki, az ausztrálok azok. 10 éve vágtak bele nagyszabású Angkor-projektjükbe, ezt ünnepelték most. Az előadók és a közönség létszáma nagyjából megegyezett, én biztosan nagyobb publikum előtt rendeztem volna egy ilyen eseményt. Egyébként rendkívül hatékonyan és elegánsan szervezték meg a bulit, rövid, pergő előadásokkal, a szünetek alatt kiváló minőségű étel-itallal (végre többféle, jó ízű európai sütit nyomhattam be, például), este vacsorával. Józanság, praktikum, mértéktartás - ez jellemezte a konferenciát. Nekem természetesen a nem igazán tudományos előadások jöttek be, például azok, amelyek az angkori történelem és társadalom különböző eseményeit dolgozták fel 3D formátumban. A komoly emberek persze lefikázták ezeket a prezentációkat, de én remekül szórakoztam rajtuk. A vacsorán pedig az 5 magyar összedugta a fejét és a hazai dolgokról busongott. Szerencsére azonban az ausztrál példa -50 PhD-hallgató az adott tág tematikában- mindenkit felpiszkált, így jókat beszélgettünk a magyar projekt lehetőségeiről. A többiek a stabil finanszírozás fontosságáról beszéltek, míg én a mentális hozzáállás jelentőségét ecseteltem. Egyszerűen utálom a magyarok kisebbrendűségi komplexusait, sok minden kudarc erre vezethető vissza. Természetesen ismét megvitattuuk a helyi lakosság kontra külföldi projektek körüli ellentmondásokat, szokás szerint a békés egyet nem értés jegyében. Abban viszont valamennyien egyetértettünk, hogy nagyon finomat vacsoráztunk. Ez is valami...