Gratulálok magamnak a 100. bejegyzéshez! Ez egyébként egy eseménydús napon történik, méltóképpen az ünnephez. Ma rendezték meg a Nemzetközi Angkor Bizottság éves tanácskozását, amelynek fényét a rezsim 2. számú embere, Sok An miniszterelnök-helyettes megjelenése emeli. Ő természetesen nagyobb fotelt kap, mint a többiek (lásd a fotókat), külön pincér szállítja neki a folyadékot, külön pulpitusról beszélhet. A konferencia meglehetősen érdektelennek bizonyult, de sok emberrel lehetett beszélni és nagyhjából képet lehetett alkotni arról, ki min dolgozik. A leglátványosabb prezentációt két francia tartotta, ők Angkor kivilágítását tervezik. Ebéd előtt felekerkedett az egész csapat és megtiszteltük az Angkor Kerámia Múzeum felavatását. Egy igazi csóró falu szélén építették fel a teljesen jellegtelen házat a japánok, ennél csak a kiállítás jellegtelenebb és érdektelenebb. Az az ideológia, hogy régi fazekaskemencéket reaktiválnak, ennek nyomait nem sikerült felfedeznem. A nemzetközi siserehadat természetesen a spontánul felsorakozott helyiek fogadták, tapssal és kis kambodzsai meg japán papírzászlócskákkal. A számos kötelező beszéd után a Nagy Ember kitüntetéseket adott át, majd a piros szőnyegen megközelítve az objektumot, felavatta azt. Ahogy távozott, a szőnyeget is azonnal felcsavarták. Hogy minek egy rosszul megközelíthető, koszos faluban egy teljesen érdektelen múzeumot csinálni - ezt nem értem, de ez is politikai éretlenségemet demonstrálja. A nap másik eseménye az volt, hogy sok-sok hónap után ismét öltönyt vettem fel, jól éreztem magam benne.