Ismét ellátogattam a Bayon Információs Központba, amely egyben a japán kutatók főhadiszállása is. Hosszasan beszélgettem egy nagyon szimpatikus japán kutatóval, már nem merem megmondani, milyen témában...Kicsit korábban érkeztem, így volt időm rendesen megnézni az épületet meg a kiállítást. A nagyon gusztusos, főleg fából készült épület-komplexum -amely egyszerre kiállítóhely, közösségi tér, munkahely és lakás- egy japán építész műve és a tokiói kormány finanszírozásával épült néhány éve. A kétszintes, fényes és tágas épületben számos tablón mutatják be Angkor történetét, a különböző műemléki helyszíneket és a helyreállítási technológiákat. Egy hatalmas tabló feltünteti az összes helyszínt és mellette azokat a nemzetközi intézményeket, amelyek a feltárást és a helyreállítást végezték. Mint a fenti képen is látható (?), a mi alapítványunk is szerepel a Koh Ker-i projekttel. Különös jelentősége van ennek a japán központnak manapság, amikor mi is tervezünk valami hasonlót -csak persze sokkal nagyobbat, szebbet...- Koh Kerben. Ezért egyik feladatom éppen az, hogy megnézzem a különböző helyszíneken működő bemutatóhelyeket, hogy tanuljunk a tapasztalatokból. Ideérkezésem után az első élményem éppen egy ilyen intézményhez fűződik Banteay Srei-ben, ahol a svájciak építettek és rendeztek be egy ilyen házat. Ha már megemlítettem a házat, akkor ismét jelzem, szó van egy kisebb projektről is, amelynek keretében Koh Ker faluban kis pénzből csinálnánk valamilyen közösségi intézményt, amelyet azután persze a helyiek működtetnének. Szerencsére kiváló partnereim lesznek ehhez: egy végzős budapesti építész-hallgató khmer stílusú épületet választott a diplomamunkájához, egy másik, nagyszerű magyar fiú pedig hamarosan Koh Kerbe költözik, így folyamatosan tud majd kommunikálni a helyiekkel. Ráadásul vele jön az új barátnője is, aki valószínűleg nem tudja, mit vállal...